Futok.

A cím nem az esemény értékelését jelzi, hanem egyrészt azt, hogy negyedik alkalommal voltam ott a Borvidéken a tízből, ezúttal a legrövidebb távon (leszámítva a gyerekfutamot) másrészt meg nagyjából mutatja az aktuális hangulatomat is.

Idén negyedszer voltam a Szeliditó-futáson, úgyhogy illő, hogy pár szóban megemlékezzem róla, akkor is, ha az idei egyéb rendezvényekről egy szót sem írtam. Volt, ami hasonlított az előző évekhez, volt, ami nem igazán; azt hiszem, nem az idei lesz a legkellemesebb emlékem erről a rendezvényről.

Most bazi fáradt vagyok, úgyhogy holnap folytatom majd a beszámolót. Szóval idén sikerült eljutnom Szekszárdra, a kedvenc versenyemre, két év kihagyás után. Három éve voltam, félmaratont futottam, az eddigi legjobb versenyem volt. Két évvel ezelőtt gondolni sem gondolhattam…

Tavaly nagyon jó élmény volt a Szeliditó-futás, így aztán nem volt kérdés, hogy idén is megyek. A 22 km-es távra neveztem, akkor még reálisnak tűnt, hogy megfelelő felkészülés után a táv nagy részét futva teszem meg. Aztán úgy alakult, hogy felkészülésről gyakorlatilag…

Először valamikor nyár elején olvastam erről a versenyről, és tudtam, hogy ott akarok lenni. Nemcsak azért, mert a Pilis jó hely, hanem elsősorban azért, mert annak idején eléggé megrázott Kiss Péter és Erőss Zsolt halála, és ezzel a versennyel rájuk emlékeztünk. Kétszer…

Úgy volt eredetileg, hogy augusztus 10-én a Suhanj! Alapítvány éjszakai futóversenyén fogok segíteni; a tavalyi S!6 hatalmas élmény volt, az egyik legjobb eddigi segítős élményem. Aztán hallottam a Szeliditó-futásról (aminek a honlapcímét egyszer szelídítő futásnak olvastam),…

Idén voltam másodszor az UB-n, ami tavaly a legnagyobb flash volt. Idén vegyes a kép.  Tények szárazon Kezdjük a tényekkel: tízfős csapatban, a Suhanó Rózsaszín Párducok, más néven NonPlusUltraBalaton csapatban futottam idén. A csapat 23:18:25 alatt teljesítette a…

A tavaszi hosszú távú versenyeim közül az utolsó volt a keszthelyi félmaraton, így a versenyről szóló beszámoló után egyfajta összegzést is készítek a tanulságokról. Az idei fő versenyem a szekszárdi félmaraton volt, ami jól sikerült :) Most a keszthelyi versenyre nem…

Megvolt az idei évem fő versenye. Úgyhogy jó sokat fogok róla írni, de igyekszem tagolni, hogy átláthatóbb legyen :) A verseny előtti két hét A legutóbbi, Szekszárdtól parázós bejegyzésem óta két hét telt el. A bejegyzés utáni héten háromszor futottam, egyszer a…

Tavaly a Vivicittá volt a szülinapi futásom, idén a bécsi félmaraton. Rendkívüli verseny volt ez, pedig nem készültem rá külön, csak így örömfutásnak szántam a sok tavaszi verseny között. Végülis az is lett belőle, pedig ha csak az eredményt nézem, lehetnék elégedetlen.…

Emlékszem, a tavalyi Vivicittàra milyen parával készültem. Az volt az akkori leghosszabb távom, és a záróbusz is reális fenyegetés volt: előtte vagy kétszer futottam két szigetkört, abból a jobbik időátlaga volt 7:28. Maga a verseny szép emlék: napsütés, Andrássy, a futással…

Az idei első versenyem – három hét kihagyás után. A verseny előtti dilemma megoldása az lett, hogy kedden egyet futottam a Gellért-hegyen (8,8 km), meg csütörtökön egy bő tízest (10,17 km). Mindkét alkalommal éreztem, hogy nehezen megy a futás, kicsit morcos is voltam emiatt,…

Lelkifröccs rovatunk első és második része után jön … a harmadik! Verseny. Miért is versenyzünk? Két dolog miatt került elő most ez a téma: egyrészt állítom össze a jövő évi versenynaptáramat, és néha nem értem saját magamat se, hogy minek nekem ennyi verseny.…

Gondoltam rá, hogy azt a címet adom, hogy télmaraton, merthogy nagyon hideg volt, de aztán egyrészt erőt vettem magamon, és nem írtam le kitöröltem a faviccet, pedig azokat imádom, másrészt meg ne szaladjunk ennyire előre. Na szóval, a versenyre való felkészülésről írtam már…

Ma vettem egy nagy levegőt, és beneveztem a siófoki félmaratonra. Azért fura volt látni azt a nagy számot a távnál. Tavaly ilyenkor a hét kilométer volt ugyanolyan kihívás, mint most a félmaraton. Azt gondolom, fel tudok rá készülni; nyilván ezért neveztem, félretéve a korábbi…

A Vivicittà óta ez volt az első versenyem, amiben egyéni távon indultam és nem is találkoztam ismerős futótársakkal. Találkozhattam volna persze, ha reggel időben kiérek, úgy volt, hogy Péterrel összefutunk, aki még Szegeden volt évfolyamtársam, és az UB után derült ki, hogy ő…

Amikor meghallottam ennek a versenynek a hírét, fellelkesültem, éjszaka futni külföldön egy még ismeretlen városban tökjó lehet, a táv is teljesíthető, kb. 9 kili. Ráadásul jó társaság kezdett szerveződni, BRandom és Iramszarvas köcsögtársaim mellé Simone Lewis csatlakozott…

Fura érzés, hogy a sérülésemmel lefutott távom miatt hirtelen olyan különleges értéke lett annak a 8,3 km-nek. Amikor futottam, nem éreztem, hogy most valami rendkívülit teszek – tudtam futni, úgyhogy futottam. A blogomon elsősorban nyilván a saját élményeimről írok…

Csapatban vettem részt a mai félmaratonon, a Pöttyös Kancsó csapat tagjaként, almare-val és BRandommal. Szombaton tartottunk egy ráhangoló futást, és ma jött el az a nap, amire annyi futó olyan nagyon várt, ki ezért, ki azért. Nem aludtam valami jól, de ez versenyek előtt…

A hétvége, már ha a péntek estét is annak vesszük, és hát nyilván annak, szóval a hétvége elég mozgalmas volt futás szempontjából. Ez most csak egy rövid poszt lesz, merthogy melegem van és nem bírok a gép előtt ülni. Szóval péntek este a 2. BÉF, nekem az első, téma a…

(Előirat: Majd képeket is teszek fel, mihelyt rájövök, hogy kell :) ) Tulajdonképpen ott kezdődött, hogy ugye tavaly elkezdtem futni, aztán valamikor láttam egy videót, hogy 212 km (te jó ég, addig el se tudok számolni), meg a befutók képeit, és akkor úgy eszembe jutott, hogy…

Voltak aggasztó előjelek a mai verseny előtt. Tegnap megfájdult a lábam, az, amin átment az autó (mert nyilván mikor kell ablakot pucolni, ha nem a futóverseny előtti nap, amivel ugye az jár, hogy le-föl ugrálok különböző székekre, brrr), aztán meg nem nagyon aludtam, vagyis…