Mára résztáv volt előírva, 2 kili kényelmes-2 lendületes-2 kényelmes. Na most, gondoltam, valamit kezdjük a problémával. Merthogy múltkor gyakorlatilag nem éreztem különbséget a kétféle futás között. Igaz, fájt a fogam.
Azt is tudom, hogy ahhoz, hogy lendületesen végigfussak egy szakaszt, ahhoz oda kell figyelnem. Viszont a figyelmem mostanában iszonyúan terelhető, rég volt ennyire az. Kizártnak tartottam, hogy két kilométeren keresztül tudjak figyelni arra, hogy ne menjek át andalgósba. Úgyhogy azt találtam ki, hogy rövidebb szakaszokra bontom, egy kilisekre. Azt is kitaláltam, hogy nem futom körbe a szigetet, mert úgy nem tudom pontosan mérni, így aztán a budai oldalon a 3 és 5 kili közötti részen futottam, 1 kili bemelegítés, 1 lendületesebb, 1 lazább, 1 lendületesebb és 2 lazább felosztásban. A taktika bevált, így éreztem a tempóváltást, és az egyik gyorsabb szakaszt 5:50-nel, a másikat 6:18-cal futottam. Ez hozzám képest jó. Az egész edzésidő 6 kilire 40:38 lett. Egy dolog zavart kicsit, hogy közben időnként nyomolvasnom is kellett, hogy megtaláljam a kilométerek felfestését, pedig kb. tudom, hol kell őket keresnem.
Szóval elégedett voltam a mai edzéssel. Pedig nem voltam nagyon kipihenve, és a szőlő-kávé kombináció, amit előtte leküldtem, nem biztos, hogy nagyon nyerő volt, bár baj nem lett belőle. Közben az utolsó 2 kilométeren összefutottam Gergővel, ezer éve nem láttam, jó volt pár szót beszélni vele. Meg rám köszönt valaki, és mire ocsúdtam és visszaköszöntem, már messze járt. Ha olvasod, ne haragudj, nagyon vaksi tudok lenni sötétben.
