Melyik az a bizonyos égszínkék csapat? :-)

@azilinha: Az uruguayi :) Jó lenne megnézni a döntőt, majd utánanézek, közvetítik-e a neten. (Nincs tévém, úgyhogy tévén nem tudom nézni, akkor se, ha közvetítik.)

Hát igen, ezek a sérülések a legnagyobb átkai a futásnak. Nézegetve a táblázatunkat, egyébként, szerintem az egyik legnagyobb teljesítményt nyújtod. Mert az, hogy a súlyosan addiktív endorfin-junkie-k nem bírnak meglenni a havi 200+ kilométerük nélkül, az egy dolog, de rendszeresen 4-5 kilométereket futni szerintem sokkal nagyobb elszántságot igényel. Talán egy kicsit túl hamar mentél fel erről a távról 16-ra, vagy valami más a sérülésed oka?

@pannonfunk: Köszönöm az elismerést.
Sokat gondolkodtam rajta, hogy mi lehet az oka, mert eléggé hasonlít a helyzet a Vivicittá előttihez. Egyrészt lehet, hogy még tényleg sok a 16 kili, de előtte két szigetkör volt a hosszú futásom, úgy gondoltam, hogy az után lehet ennyire emelni. Azt is tudom, hogy a térdem az egyik gyenge pontom, a másik meg a derekam, és azt gondolom, hogy kicsit egyoldalú voltam, amikor csak futottam, most úgy látom, hogy a hajlékonyságot és az erőnlétet is ugyanúgy kellene fejleszteni. (A sérülés előtti futásom alatt is a derekam fájt, azt nem lazítottam ki rendesen, vagy nem tudom, mit lehetett volna vele csinálni.)
Emellett viszont ott van az is, hogy azt gondolom, hogy a Vivicittá előtt is azért voltam viszonylag sokat sérült, mert kitűztem egy célt, ami elérhető volt, de nehezen, és rástresszeltem, hogy sikerüljön, és most ugyanez (lenne) a helyzet a félmaratonnal. Szóval az a kérdés, hogy szeretném-e, hogy a futás élménye helyett a versenyre készülés legyen a futásaim célja, és erre most tudtam nemet mondani, sajnos ehhez kellett ez az újabb sérülés. Ez azt is jelenti, hogy nem biztos, hogy nekem bejön az, hogy edzéstervet követek, lehet, hogy nekem jobb, ha akkor futok, amikor kedvem van.
Szóval összetett a dolog, de kb. ezek lehetnek az okok :)

@csiripiszli12: Nos az én elképzelésem az lett, mert ezen én is végigfutottam a Dagadtköcsög blogjában ki is fejtettem, hogy hétfő laza 2 kör szombaton hosszú ami 3 kör. Szerdán pedig próbálok gyorsakat futni.

Nos ma futottam a klubban Zsuzsival és készítettünk edzéstervet is. Kérdezte mennyit szeretnék futni egy héten és mondtam neki ezt a hétfő-szerda-szombatot. Erre írt tervet és szinte teljesen lekövette azt amit én elképzeltem. Annyi, hogy ő konkrétabban leírta szerdán, hogy fussak milyen távokat. Valamint hétfőre beírt 100/100-asokat, de ezekkel tudok szimpatizálni. Most úgy érzem megvan az amit akartam. Azaz nem futom magam agyon a hét túlnyomó részén és egy tervet követek amit folyamatosan egyeztetek szakértővel.

Nem követtem az eddigi futásaid, de szerintem fontos, hogy ami motivál a futásban azt mindvégig meglegyen. Nekem ez elment kicsit és most próbálom visszaszerezni. A félmaratonig még van idő.

Egy biztos, addig ne fuss, amíg fáj a lábad, pihentesd, menj el dokihoz. Másrészt nem hajt a tatár, szarjál bele, hogy pont most vannak a félmaratonok, ha nem vagyok rá kész, akkor nem vagy rá kész, ha december lenne, akkor nem idegesítenéd magad vele.