Most, hogy kénytelen vagyok nem futni, kicsit átgondoltam, hogy akkor mit hogyan és miért is. Arra jutottam, hogy jobb lesz, ha türelmesebb leszek magammal. Így az eredeti idei célkitűzéshez megyek vissza: év elején azt tűztem ki magam elé, hogy lefutom a Vivicittát, ősszel pedig a félmaratont. Ebből a Vivicittá sikerült, az őszi félmaraton pedig sikerülhet, ha nem ész nélkül csinálom a dolgokat. Szóval nem szeptember elején lesz félmaraton, hanem – ha minden jól megy – novemberben Siófokon, vagy Uram bocsá' még az is lehet, hogy egy sima edzésen.
Addig pedig most pihentetem a lábam, nyújtok, erősítek, szurkolok, hogy a kedvenc égszínkék csapatom megnyerje a Copa Américát, utána meg futok majd, ahogy jól esik.