Ismét két hónap eltelt a legutóbbi visszapillantóm óta, úgyhogy itt az ideje, hogy összefoglaljam, mi történt.
Lassan kezd visszajönni a futás, és a hangsúly most azon van, hogy lassan. Augusztusban öt alkalommal futottam, összesen 33 km-t, szeptemberben pedig hatszor, laza kritériumok szerint 42 km-t, szigorúbbak szerint 35,5 km-t (a Pilis Vertikál felfelé megtett hat és fél kilije a különbség, igazából azt sétáltam nagyrészt, úgyhogy az inkább túra). A futás helyszíne is megváltozott: igyekszem nem aszfalton futni, ami az utóbbi néhány hétben praktikusan azt jelenti, hogy kimegyek a Szent István parkba, és ott futok. Fura egyébként körözgetni, de inkább, minthogy a térdemmel megint baj legyen. Amúgy pontosan nem tudom, mekkora ott egy kör, így a fenti távok nem teljesen pontosak. Azt viszont tapasztalom, hogy most már picit gyorsabban futok, mint pár hónapja, úgyhogy ez jó.
Ezek az adatok is azt mutatják, meg azt is érzem, hogy mostanában kicsit kisebb szerepet játszik a futás az életemben, mint korábban, és ezt nem is bánom. Kezd a helyére kerülni. Azért futok, mert jól esik, nem azért, mert bármit is akarok tőle. Emiatt nem pörgök futós rendezvényeken sem, illetve az interneten is kevesebb időt töltök futós dolgokkal. Beleértve persze a saját blogomat is.
Két futós rendezvényen vettem részt futóként: a Szeliditó-futás nagyon kedves emlék, a Pilis Vertikál is jó volt. A Suhanj! 6-on segítő voltam, azt lehet, hogy érdemesebb lett volna kihagyni, sok volt egy napra a két verseny.
A futás mellett augusztusban sokat tornáztam, a derékfájásomra végeztem gyakorlatokat. Ez abba is maradt (sajnos). Emellett mindkét hónapban volt egy kis bringa, nagyrészt közlekedés, augusztusban pedig egy kis úszás.
Előrepillantó
Idén még egy versenyt terveztem. A Spar maratont fogjuk csapatban lefutni, mégpedig az Állatvédő Alapítvány egyik futójaként. Erről hamarosan írok majd külön is. Más konkrét tervem egyelőre nincs.