Futok.

A blog egy kezdő futó kalandjairól szól; futásról és talán másról is.

Friss topikok

  • bellone: Futás a természeteben: túlkészülés, tudományoskodás, kudarc, kudarc, tapasztalat, kudarc, részsike... (2016.10.07. 20:48) Szelidi negyedszer, kicsit másképp
  • csiripiszli12: @regulat: Mondjuk ebben van valami :) Köszönöm a biztatást, legközelebb szerintem összekapom magam... (2016.05.04. 09:56) 2. Shakespeare-futás
  • csiripiszli12: @bencsikp: Köszi szépen! Igen, egyébként azért szerveztem így a külföldi utat, hogy futhassak egye... (2015.11.16. 14:56) Porto Family Run: 15 km az óceánnál
  • csiripiszli12: @BGy: Így teljesen érthető, hogy most nem a futás a fontos. Kívánom, hogy legyen boldog ez az új s... (2015.08.05. 09:13) UB félig
  • csiripiszli12: @pantomimes: Mondjuk az is igaz, hogy a hét alkalom nem volt olyan kevés. Az tényleg rossz lehet,... (2015.03.14. 21:55) Visszapillantó: 2015. február

2011.10.02. 20:38 csiripiszli12

7 kili: rosszkedv és küzdelem

Címkék: verseny paradox lélekállapot

A Vivicittà óta ez volt az első versenyem, amiben egyéni távon indultam és nem is találkoztam ismerős futótársakkal. Találkozhattam volna persze, ha reggel időben kiérek, úgy volt, hogy Péterrel összefutunk, aki még Szegeden volt évfolyamtársam, és az UB után derült ki, hogy ő is ott volt, az Ennyire Futja csapat tagjaként. De nem értem ki időben, utána meg nem tudtam maradni, így aztán nem találkoztam Péterrel se, meg más ismerőssel se – ez ma így alakult :(

Anyu úgy döntött a héten, hogy feljön ő is gyalogolni. Tavaly októberben a Coca Colán gyalogolt, akkor nagyon örültem ennek, az volt az első esemény, amire elment apu halála után. Most is örültem annak, hogy eljön gyalogolni, sőt előtte még orvossal is megvizsgáltatta magát, ami szintén jó hír volt. Annak már kevésbé örültem, amikor közölte, hogy ő futni akar – nulla edzettséggel, 80+ kilóval és 71 évesen nem biztos, hogy kéne. Szerencsére időközben erről letett magától – meggyőzni úgyse lehetett volna. Viszont ma reggel kb. 10 másodperccel a megérkezése után már sikerült felnyomnia az agyam. Nagyjából ő az egyetlen, aki erre képes; az viszont nyilván az én hibám, hogy ez rá tud ülni a hangulatomra. Mostanában amúgy se nagyon vagyok kikeményítve, fáradt is vagyok; szóval ez mára nem hiányzott.

Egyedül mentem ki a rajtomhoz. Nem igazán volt verseny- meg jó hangulatom se, bár az azért eljutott hozzám, hogy sokan vannak és hogy jó az idő. Közben beszereztem végre egy Suhanj-karkötőt – erre a félmaraton előtt nagyon rá voltam zizzenve, de ahogy az lenni szokott, nem akkor lett meg, amikor akartam, hanem akkor, amikor csak épp arra jártam. Leadtam a cuccom a ruhatárba, utána rájöttem, hogy egy pézsé van csak nálam, ami csak a toi-toira lesz elég, így még a rajt előtt kértem papírzsebkendőt valakitől.

Célt annyiban tűztem ki magam előtt, hogy szerettem volna 45 percen belül lefutni a távot. A héten pénteken futottam szintén 7 kilit, az egész jól sikerült, 43:34 alatt futottam (6:13), pedig elvileg ez laza futás volt csak, nem akartam gyorsan futni. Nem biztos, hogy jó ötlet volt ilyet futni két nappal a verseny előtt, mert szombaton tökfáradtnak éreztem, és kicsit meg is fájdult a térdem. Nem tudom, ez mitől van, hogy ha egy picivel gyorsabban futok, már megfájdul a térdem – mondjuk betonon futottam, vagy mi az, amiből a járdák vannak, de akkor is bosszantó.

Szóval megvolt a rajt, a rajtvonal után néhány másodpercig azon tököltem, hogy a nálam levő Polar órát működésre bírjam. Lehet, jobb lett volna az ismerős órámmal futni, de meg akartam nézni, mennyire pontos a táv mérése (azt gondoltam előtte, semennyire – nem kalibráltam még), illetve hogy a pulzusadatok hogy alakulnak. Aztán eltaláltam a megfelelő gombot, utána már nem volt más dolgom, csak hogy fussak.

Fura volt, már az Andrássy elején voltak, akik sétáltak, volt, aki babakocsival. Ezen a távon nem számítottam erre. El tudtam közöttük menni valahogy, de akkor is furcsálltam – persze valószínű, ha jobb hangulatban vagyok, nem akadok fönn ezen. A másik gond az volt, hogy időnként kerülgetni kellett a futók között átslisszanó gyalogosokat, és a váratlan tempóváltások nem estek jól. Amúgy egész jól ment a futás, bár szomjas voltam szinte végig. Kb. 4 kilométerig hat perces ezreket tudtam tartani, aztán lassultam. Lehet, hogy túl gyorsan kezdtem – eddig azt tapasztaltam, hogy a lassabb, szigorúan a saját tempóm szerinti kezdés válik be, ha gyorsabban kezdek valami miatt, azt utána megszívom. Az ötödik kilométer után úgy tűnt, hogy ismét fel tudok venni egy gyorsabb tempót, ami aztán nem sikerült. Ezen a szakaszon sokat kellett előznöm és nagyon zavartak a kanyarok. Az utolsó kilin már nagyon szenvedtem, becsülettel futottam, de nehéz volt. Lehet, hogy csak én vagyok ezzel így, de lelkileg nagyon megvisel, hogy az utolsó szakasz ennyire kanyargós – amikor már várom a célt, és nem akar eljönni. Azt éreztem ma, hogy minden lépéssel egyre távolodok a céltól, a végén már csak arra tudtam gondolni, hogy A F@SZBA VAN MÁR A CÉL?!? Aztán persze meglett, ott volt a helyén.

Miután magamhoz tértem, megkerestem tesómat, aztán megvártuk, hogy anyu beérjen. Közben beszereztünk egy-egy piros orrt, meg Gesztenye Marcival is adakoztunk – apróságok ezek, de jó érzés, hogy megtehetem. Aztán anyu beért, gond nélkül, és látszott rajta, hogy örül annak, hogy ma itt gyalogolt, és hogy jól ment neki. Ennek végre tudtam örülni.

A Polar tényleg nem jól mérte a távot, 8,72 km-t mért, jövő héten ideje lesz kalibrálnom. A szívritmusom 178 és 125 között volt. A hivatalos nettó időm 44:44 (6:23), tehát sikerült épp a tervezett időn belül lefutni a távot, ráadásul tetszik a szám :)

Hasonló távot tavaly novemberben Siófokon 54:49 alatt futottam – az volt az első ekkora távom, és akkor is éppen lelkem volt, eszembe jutott apu. A Samsungon tavasszal még tovább tartott leküzdeni a hét kilit, 57:03 volt az időm, igaz, szakadt az eső, és az terep volt. Aztán nyáron Tatán a maratonváltóban 49:58 alatt futottam egy kört, akkor meg nyilván meleg volt. Ezekhez képest a mostani eredményem jónak mondható – és egyben az is látszik, hogy mindig van valami, amivel meg lehet magyarázni az eredményeket :)

Az is egy tanulsága a mai napnak, hogy nem tesz jót a futásnak, ha épp lelkem van. Dühből és örömből lehet gyorsabban futni, szomorúságból nem.

18 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://kedvesazelet.blog.hu/api/trackback/id/tr263272784

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

pannonfunk 2011.10.02. 21:01:15

Meleg volt ma is, az időd miatt ne bánkódj!

Nem jöttél a kicsi piros autóhoz. Pedig ott sokan voltunk. Jártam kétszer az EO sátornál is, de nem találtalak ott. Dvorcsákkal is összefutottam, meg egy volt tanítványommal, akit még BME-n tanítottam, és ma 3 óra 46 alatt futott.

Ilyen rövid távon mindig számítsál olyanokra, akik 1-2 km után belesétálnak, minnél kevésbé rémisztő a táv, annál többen neveznek felkészületlenül.

csiripiszli12 · http://kedvesazelet.blog.hu/ 2011.10.03. 06:05:12

@pannonfunk: Az időm egyelőre nem lehetett volna sokkal jobb, max. egy perccel, úgyhogy emiatt nem vagyok lelombozva.

Sajnálom, hogy nem találkoztunk. Háromnegyed tízre értem csak ki, és dél körül már eljöttünk. Ez így alakult, majd legközelebb.

A belesétálókat azért nem értettem, mert az Andrássy Hősök tere felé eső végén sétáltak :) Tehát pár száz méterrel a rajt után.

pannonfunk 2011.10.03. 07:56:28

@csiripiszli12: Hát, ha hiszed, ha nem, aki nem tud futni, az pár száz méter után már fogja az oldalát. Emlékezz vissza, hogy mi is innen indultunk :) Ráadásul versenyen mindenkinek felmegy az adrenalinja, meg megy a többiek után, így aztán ész nélkül megy, és pillanatok alatt kipurcan. Ezen semmi meglepő nincs, szerintem.

bencsikp · http://ennyirefutja.blog.hu 2011.10.03. 09:22:34

Gratulálok, ez szép volt, a korábbi versenyekhez képest sokat javítottál. Kár, hogy nem találkoztunk.
Részvétem édesapád halála miatt!
Képzeld el, a maratonon is sokan sétáltak az első 1-2 km után, és szerintem nem csak váltótagok, hanem egyéniek is. Én nem sétáltam, de féltáv után elég volt és kiszálltam. Majd megírom a blogra is, egyelőre az edzésonline-on megnézheted.

pantomimes · http://ennyirefutja.blog.hu/ 2011.10.03. 14:49:42

Szép teljesítmény, pedig tényleg nehéz hozni a kötelezőt ha az embernek nincs kedve, akkor nem megy úgy. Én az UB-n szenvedtem a kanyarokkal az utolsó szakaszomon, mindig az volt a benyomásom, hogy a következő kanyar után már ott a váltópont, de nem volt ott, mindig egy következő kanyar volt, azt hittem beleőrülök.

A lényeg, hogy tudtad hozni amit elvártál magadtól, gratulálok. Nekem sokszor az a bajom, hogy a verseny előtt 1 héttel lenne kedvem lefutni az adott versenyt, amikor van, akkor meg tökre nincs kedvem.

csiripiszli12 · http://kedvesazelet.blog.hu/ 2011.10.03. 18:05:40

@pannonfunk: Ja, tényleg :) Nem baj, azért én meglepődtem :)

csiripiszli12 · http://kedvesazelet.blog.hu/ 2011.10.03. 18:09:20

@bencsikp: Köszi szépen. Én is sajnálom, hogy nem találkoztunk, de ami késik, nem múlik :)

Sajnálom, hogy fel kellett adnod, de biztos jól döntöttél. Hűvösebb időben majd jobb lesz maratont futni.

csiripiszli12 · http://kedvesazelet.blog.hu/ 2011.10.03. 18:18:35

@pantomimes: Köszi szépen!

Tényleg, az UB-n is volt bajom a kanyarokkal! Akarattya-Kenese tájékán nehezen jött a váltópont :) Amúgy megnyugtat egy picit, amit írtál, lehet, hogy tényleg egyszerűen éppen nem volt kedvem a versenyhez.

BGy · http://babosi.blog.hu 2011.10.03. 18:34:06

"A F@SZBA VAN MÁR A CÉL?!?" Ugyanezt gondoltam a hétvégén Kassán. Ez a "fejben feladás" pillanata, ismerős! :))

csiripiszli12 · http://kedvesazelet.blog.hu/ 2011.10.03. 18:37:04

@BGy: :)) Épp most olvasom a beszámolódat, de még csak a tésztapartinál tartok :D

pantomimes · http://ennyirefutja.blog.hu/ 2011.10.04. 09:13:01

@csiripiszli12: nem fogod elhinni, de az UB-n nekem is ott volt messze a váltás :) Talán 2 óra körül lehetett akkor, ráadásul én már akkor magamban is elég sokat beszéltem, szóval nem voltam 100-as :)

Raиdoм_ · http://miemva.blogspot.com/ 2011.10.04. 10:55:27

@pannonfunk: Én eddig egy versenye sétáltam bele és az idén volt a Délibáb úgy, hogy rekordhőség volt és volt már a lábamban 33 kili tekerés. Az első versenyem 5 kilis volt és bár a elejét elfutottam mégis futva teljesítettem a távot!

Nem tudom sajnos elfogadni az, hogy valaki benevez egy olyan versenyre aminek legalább a felét nem tudja lefutni. Most itt eltekintek a verseny közben összeszedett sérülésektől.

Raиdoм_ · http://miemva.blogspot.com/ 2011.10.04. 10:59:33

@pantomimes: Nekem UB-n nagyon jól jött az Endo, hogy tudtam pontosan hol tartok. Szerencsére jól mért és szinte ott volt ahol vártam. Vivicittá-n idegesített a keringés a városligetben. Az sokat kivett belőlem a végén.

Raиdoм_ · http://miemva.blogspot.com/ 2011.10.04. 11:05:18

Szépen hoztad a kötelezőt Timi! Gratulálok! Sokat fejlődtél és remélem ez töretlen lesz. Nem kell elsietni a dolgokat az eredének folyamatosan jönni fognak. A lényeg, hogy élvezd a futást és a versenyeket.

A belesétálókat el kell fogadni és megfelelő módon kezelni. Sajnos sokan nem mérik fel jól a képességeiket. Kassán 11 kili magasságban láttam belesétálót, és összesen egy kezemen meg tudnám számolni mennyi embert láttam sétálni.

csiripiszli12 · http://kedvesazelet.blog.hu/ 2011.10.04. 19:36:49

@Raиdoм_: Köszönöm szépen :) Remélem én is, hogy sikerül tovább fejlődnöm és hogy megmarad a futás öröme.

A belesétálás fura dolog, edzés közben van, hogy megteszem, általában ha meleg van. Verseny közben viszont úgy emlékszem, eddig egyszer sétáltam bele, a Samsungon tavasszal a HHH-n az emelkedőkbe. De az volt az első terepfutásom, nem is csináltam ügyet a belesétából. A többi versenyen viszont kimondottan fontos volt számomra, hogy ne sétáljak bele.

csiripiszli12 · http://kedvesazelet.blog.hu/ 2011.10.04. 19:41:22

@pantomimes: Nahát, nem semmi :) Mondjuk annak ellenére, hogy messze volt a váltópont, nagyon szerettem éjszaka futni, nagyon király volt az a szakasz!

pantomimes · http://ennyirefutja.blog.hu/ 2011.10.07. 14:10:58

@csiripiszli12: Mi sokszor nyaraltunk Aligán meg én szeretem az emelkedőket ezért osztottuk így a szakaszt, az éjszakai futás nekem is bejött, a fejlámpa sem zavart pedig először volt ilyennel dolgom :)

csiripiszli12 · http://kedvesazelet.blog.hu/ 2011.10.07. 22:43:44

@pantomimes: Én meg Akarattyán nyaraltam sokszor, még anno gyerekkoromban, azért választottam azt a szakaszt :) A fejlámpát kimondottan jó bulinak tartottam, meg ami még nagyon tetszett, hogy azon a szakaszon minden futó köszönt a többi futónak. Nem tudom, az éjszaka miatt-e, vagy mert már a verseny második felében voltunk, de az első szakaszomon nem tapasztaltam ilyesmit.
süti beállítások módosítása