Mostanában megint nyűgeim vannak a cipőmmel vagy részben a cipőm miatt, így aztán úgy döntöttem, hogy veszek egy új cipőt. Két körmömnek a szekszárdi lejtők tettek be egy kicsit, a térdemnek meg egy tempósabb rakparti kör. Az volt az első ötletem, hogy biztos mégiscsak kicsi a cipőm, amit ősszel vettem, a szép Saucony Phoenix (a.k.a. préselt bagoly), így azzal mentem vissza a Saucony boltba, hogy akkor kéne egy nagyobb cipő.
De aztán kiderült, hogy nem olyan biztos. A fél számmal nagyobb cipő már nagyon nagy volt. Az eladó srácnak az volt a javaslata, hogy próbáljunk meg olyat, aminek más egy kicsit a fejrésze. Oké, próbáljunk. Kihozta a cipőt, felpróbáltam, tényleg kényelmesebb, de egyben furább is, erősebb a támaszték benne. Kicsit tébláboltam a cipőben, mikor egyszer csak elhúz mellettem egy eladó, valószínűleg megszokásból lenéz a lábamra, és azt mondja, nem jól van befűzve a cipőd. Nézek rá bután, mire azt mondja, hogy a cipőfűzőt úgy kell befűzni, hogy az elejétől kezdve meghúzzuk rendesen, hogy tartsa a lábat. Ha nincs végig meghúzva a cipőfűző, akkor az ember lába minden lépésnél előrecsúszik és nekicsapódik a cipőnek. Ja, így könnyű! Hát, eddig azt hittem, cipőt tudok már kötni egy ideje, most rájöttem, hogy nem biztos. Lehet, hogy megvan a megfejtés a liluló körmeimre… :S Másfél éve vettem az első futócipőmet, emlékszem, hogy nem értettem, miért olyan rövid a cipőfűző benne, alig lehet megkötni rendesen. Aztán ugyanezt nem értettem a második cipőmnél sem. Lehet, hogy erre is megvan a megfejtés… A cipőkötés és a fogkrémes tubus megnyomásának módja között vonható párhuzamot már le sem írom ide. Kis dolgokban nagy titkok rejlenek.
Ez lett amúgy az új cipőm, Saucony Omni 10. A Főnixet otthagytam a boltban, a kilyukadt orr-részét megcsinálja majd a cipész, azt is akarom majd tovább használni, végülis csak kb. 630 km van benne, még jónak kell lennie. Már a próbafutás is megvolt, vasárnap egy laza rakpartkör, meg ma bő 8 km. Mind a kétszer gondosan meghúztam végig a cipőfűzőt; bár ma, amikor vettem fel a cipőt, és lazítgattam a fűzőt, azt gondoltam magamban, hogy Istenem, türelmet adj nekem egy kicsit, most azonnal… A dolog amúgy nem tökéletes: a jobb lábfejemnél van egy kis fura érzés, olyan, mintha zsibbadna, még sose volt ilyen – lehet, hogy most meg szorosra kötöm a cipőt. Remélem, elmúlik majd, annyira nem jó. Ettől eltekintve viszont a futás jó volt; végre nem verseny, versenyre készülés vagy verseny utáni regenerálódás; csak futás, csak úgy.