Három hét kihagyás után ma futottam először. Legalábbis ha az utolsó februári vasárnap futott öt kilit, valamint a most csütörtökön a színház felé megtett futólépéseket nem számítjuk. Utóbbira természetesen azért volt szükség, hogy odaérjek az előadás kezdetére. (Sikerült amúgy, bár némi áldozat árán…) Ez a jó hír: végre futottam. A kevésbé jó, hogy szenvedősre sikerült ez az öt kili, nem nagyon volt benne erő. Úgy éreztem, gyenge vagyok és cammogok. Az időm 33:33 lett (6:43).
Ez önmagában nem lenne baj, végülis három hét kihagyás után el kell kezdeni valahol. Viszont jövő vasárnap félmaraton Debrecenben. Tíz km-nél hosszabb távot utoljára február 4-én futottam, igaz, akkor mínusz 9 fokban és hóesésben. Kicsit most tanácstalan vagyok, hogy is alakítsam az addig hátralevő egy hetet, hogy a lehető legjobbat hozzam ki a helyzetből. Az előző három hetet bepótolni nem lehet nyilván. Fussak-e még hosszút, vagy inkább néhány lazább futás legyen (egyet szeretnék a Gellért-hegyen), aztán a hosszú magán a versenyen? Nem tudom. Lehet, hogy futok, ahogy jön, aztán majd meglátjuk.
