Szóba került Pozsonyban a Coca Cola női futás, és Iramszarvasnak volt egy felvetése, hogy kíváncsi lenne, mit szólnának az emberek, ha lenne egy tisztán férfi futás. Az én első reakcióm engem is meglepett, érezhető indulattal reagáltam rá. Valami olyasmit mondtam, hogy ha jól tudom, pont az egyenlőség megsértése miatt Amerikában nem azt mondják, hogy férfiak nem indulhatnak női futáson, csak azt, hogy nem javasolják számukra az indulást. És ha indul férfi, akkor könnyen előfordulhat, hogy férfi nyeri meg – ilyenkor viszont nem kap tapsot a célban és nem mondják be a nevét. Merthogy igazából ez azért egy könnyebb győzelem, valljuk be.
Az UB után sokat morogtam azon, hogy pasipólót kaptunk a rajtcsomagban, ugyanezt a témát a futóblogos pólónál is felvetettem, és nagyon tudom díjazni, hogy ott lett női változat. Pedig nem vagyok feminista, sőt, és nem is azért pampogok, mert a futóruhát fontosabbnak tartom a futásnál. Csak valahogy fura, hogy miért ennyire természetes, hogy jó nekünk a férfipóló is. Az UB-n S-es pólót kaptam, szerencsére az eredetileg kért M-eset ki tudtam cseréltetni. Ez is könyékig ér, meg olyan nagydarab érzés, amikor felveszem, és megmondom őszintén, irigykedve nézem a pasikat az UB-s pólójukban, mert nekik ez egy normál technikai póló, nekem meg inkább egy kedves emlék, amit majd télen fogok tudni hordani a hosszú ujjú felső fölé. Pedig ugyanabban a versenyben vettem részt, és – vigyázat, csúnyán anyagias megjegyzés következik – ugyanazt a nevezési díjat fizettem be.
Tavaly ősszel, amikor először hallottam a női futásról, nekem is fura volt kicsit, hogy külön nőknek rendeznek versenyt. De valahogy rendjén valónak tűnt, végülis kevesebb nő fut, mint férfi, meg talán a többség számára az eredmények sem annyira fontosak, a futás pedig sajnos még köztünk amatőr futók között is egy nagyon eredményorientált sportág, bár ezt akkor még nem tudtam. Megnéztem a BSI honlapján, hogy milyen arányban vettek részt nők két versenyen, a tavalyi Spar versenyeken és az idei Vivicittán. Ahogy várható volt, minél hosszabb volt a táv, annál kisebb a nők aránya. A maratonon 2659 célba ért közül 479 volt nő (18%), 30 kilométeren ez az arány 34% (491 versenyző közül 166 nő), a 7 km-es minimaratonon volt kb. fele-fele (49%, 705 a 1447 résztvevő közül). A Vivicittán idén 2760 indulóból 937 volt nő (34%), a félmaratonon 1707 futó közül 488 (29%). Ezek csak a számok, valószínűleg a futás motivációja, élménye is valamennyire eltérő lehet férfiaknál és nőknél – ebbe most nem is megyek bele, mert most nincs ennyi időm :)
Szóval úgy tűnik, azért a futók között a nők vannak kisebbségben. A Futóblog összes állandó szerzője pasi – nincs is velük bajom, de azért néha jó lenne női hangot is hallani; van, amit egy nőtől megkérdeznék, egy pasitól nem... Persze a versenyeken Saci néni jelenléte azért javít ezen az egyensúlytalanságon, de azért jó lenne, ha a hétköznapokban is jobban jelen lennének a női futók. Azt már csak érdekességképpen említem, hogy ha rákeresünk a futás + nők kulcsszóra a guglin, akkor ez az első találat: http://www.tesztoszteron.hu/emagazin_01_79_kip_566_miert_nem_szabadna.php :S (Igen, majd valamikor megtanulok linket intelligens módon beszúrni :) ).
A fenti néhány gondolatot semmiképpen nem antipasi szózatnak szántam, remélem, ez kiderült. Merthogy egyébként nagyon bírom a pasikat – kimondottan üdítő, hogy az UB-s csapattársaim mind férfiak, és persze a női futógála is más lenne parókás-szoknyás férfi futók nélkül, üdvözlet a She-Lány Team tagjainak :)
Ami az eredeti felvetést illeti, hogy mi lenne, ha lenne egy tisztán férfi futás – nem tudom. Jobban átgondolva, felőlem lehetne, csak nem igazán tudom, mi lenne a különbség egy normál futóversenyhez képest. De ezt nyilván nem is nekem kell tudni, a férfi futók jobban tudnák. Mindenesetre ha lesz ilyen, szurkolóként ott leszek :P
