A héten szerdán futottam először, így a hét második felére maradt a másik két edzésem. Péntek este kerítettem sort az egyikre, 8 km iramjáték szerepelt az edzéstervben. Ilyet még nem csináltam, így aztán ráhagytam, ahogy kedvem volt, úgy váltogattam a tempókat. Itthonról futottam ki a szigetre, az emelkedőkön (az Árpád hídnál) igyekeztem gyorsabban futni, legalábbis az edzés elején :) Amúgy meg tényleg ahogy jött, úgy mentem. Az egész táv picit hosszabb, kicsivel 9 kili felett van, 1:01:20 alatt futottam meg (6:41). Úgy egy hónapja ugyanezt az útvonalat 1:05:00 alatt futottam (7:05). Messzemenő következtetéseket két adatból nyilván nem lehet levonni, de azért örültem, hogy most gyorsabb voltam.
Ma futottam a hosszú edzést, sajnos ismét csak este került rá sor. 12 kili volt előírva. Tesztelésre kaptam egy Polar órát egy időre, így azt beüzemeltem, legalábbis valamennyire, de azért nálam volt a megszokott órám is, mert azt tudom kezelni. Futás közben fogalmam se volt, hogy mikor hány kilométernél járok, azt tudtam, hogy ha futok kb. másfél órát, akkor nagyjából jó leszek. Elindultam a rakpart felé, és gondban voltam, merre menjek, mert a szigetet már kicsit unom. Így aztán a Margit hídnál továbbmentem a rakparton. A Falramentnél is megpróbáltam a Duna vonalát követni, de visszafordítottak, nem tudtam, hogy muszáj megkerülni a Kossuth teret. De ez is megvolt, úgyhogy futottam tovább.
Közben a Polar folyamatosan csipogott, fogalmam sincs, mit akart. Idáig már nem jutottam a használati utasításban, az is egy óráig tartott, míg beállítottam, amit be kellett, nincs nekem türelmem ezekhez a kütyükhöz, bár ennél nagyobb bajom sose legyen. Arra tippelek amúgy, hogy lehet, hogy a pulzustartományból lógtam ki valamelyik irányba, de mivel nem tudtam, milyen pulzusértékeket állítsak be, így ráhagytam a gyári beállítást, ezért aztán azt gondoltam a csipogásról, úgyse érdekes, ha ezt is jelzi netán.
A Falrament után ott volt a Lánchíd, ezért aztán átfutottam rajta. Belegondoltam, hogy ez az első alkalom, amikor itt Pesten végigfutok egy Duna-hídon – szégyen, nem szégyen, eddig egyszer futottam teljes Duna-hidat, múlt hétvégén Pozsonyban, igaz, az rögtön két híd volt. Itthon csak a szigetig szoktam az Árpád hídon vagy ritkábban a Margit hídon. Szóval most felavattam a hidat – szép volt a kivilágított város!
Mentem tovább dél felé. Jött egy másik híd, arra nem tudtam felkavarni, ekkor már hagytam, vezessenek az utcák, arra mentem, amerre tudtam. Azért igyekeztem a Duna mellett maradni, szeretem, hogy itt van. Aztán a következő hídra már fel tudtam futni, úgyhogy visszakerültem Pestre, a kiskörúton futottam a Deákig, el a Gödörnél a Mellszobor mellett. Ott eszembe jutott, amikor először találkoztunk a Köcsögökkel nyáron :) Aztán tovább a Bajcsyn, Nyugatitól a Vácin, ez már ismerős terep, mindjárt hazaérek. A Lehel tértől már szenvedős volt, ki is gondoltam, hogy a Dráva utcáig futok, nem pontosan hazáig. Ez is lett. A Futótérkép szerint így 11,76 kili lett a táv, ebben nincs benn, amit a Falramentnél kóvályogtam, az időm pedig 1:28:34 (7:31). Ez a régi órámmal mért adat, mert most nincs kedvem a Polarral ismerkedni.
Már futás közben a fejembe vettem, hogy futás után palacsintát szeretnék enni, kakaósat, és mivel amit egyszer a fejembe veszek, az általában ott marad, amikor hazaértem, sütöttem palacsintát. Majdnem tíz óra lett, mire elkészült; lehet, hogy bizonyos szempontból nem a legjobb ilyenkor palacsintát enni, más szempontból viszont az :D