Ma mászkálós napom volt, így aztán úgy éreztem, este nem lesz kedvem futni, merthogy fáradt leszek. A kifogás (a fáradtságon túl) az lett volna, hogy sötét lesz, mire el tudok indulni, úgy 9 körül. Aztán délután Pannonfunk írta, hogy a sziget teljesen jól ki van világítva, és valahogy innentől arra hangolódtam, hogy no lacafaca, este bizony futok.

Úgy is lett. Az órám után átöltöztem, bemelegítettem, most kivételesen nem mostam le a sminket, gondoltam, megnézem, mennyire futásálló. Majdnem itthonról indultam, a következő sarokig sétáltam csak, valahogy ez a ráhangolódás kell. Az volt a tervem, hogy kifutok a szigetre, ott lefutok egy kört, aztán, ha úgy alakul, hazafutok, pontosabban vissza az induló utcasarokig. Zenét most sem vittem, ahogy máskor sem, nincs is hozzá kütyüm. Meg aztán beépített zenegép van, bármikor rendelkezésre áll és nem károsítja a fülemet, igaz, korábban nem ismert zenét viszont nem tud lejátszani. Ma épp egy filmzene volt a fülemben, méghozzá az első Harry Potterből az első repülés zenéje.

Jó volt a futás. Rájöttem, hogy onnan tudom, hogy éppen hogy megy a dolog, hogy mennyire emelem fel a lábam. Ha csoszogok, akkor nem oké, ha felemelem rendesen, és ha érzem, ahogy elrugaszkodom a földtől, akkor jó. A szigetre vezető út is rendben volt, a sziget is, és a hazafelé útra is maradt erőm. Igaz, a szigetről az Árpád hídra felvezető járdán egy kicsit belesétáltam, de ez legyen idén a legnagyobb bajom.

Lehet, hogy azért is jó volt, mert a sötétben nem láttam se az órámat, se a kilométerjelzőket a szigeten, így nem tudtam azzal foglalkozni, hogy mennyire futok gyorsan, pontosabban inkább lassan. A hőmérséklet is ideális volt, már nem volt olyan meleg, mint napközben.

Azért az Árpád hídról leérve már meg kellett küzdenem azért, hogy ne álljak meg hamarabb. Igazából akkor se történt volna semmi, de valahogy mégis fontosnak éreztem, hogy elfussak addig, ahonnan kezdtem a futást. Mindig kinéztem egy közeli épületet vagy utcasarkot, hogy csak addig még elfutok, és ezzel végigmentem a kezdőpontig. Így az egész táv a Futótérkép szerint 9,17 km lett, 1:05:00 alatt. Az egész percnek is örültem, a Vivicittán is kerek percet futottam :)

Utána pici séta még hazáig, nyújtás, zuhany. A smink mérsékelten futásálló, a térdemet picit érzem, de már bekentem békanyállal. A héten elsumákoltam azokat a jó kis nyújtó gyakorlatokat, amelyek a múlt héten rendbe hozták, na, majd holnap.

Most vettem észre, hogy ezzel a futással átléptem idén az 500 kilométert :)