Van Budapesten egy hely, egy jó hely. A város közepén, kis zenedoboz; kívülről nem is látszik, hogy az, és mégis, ott bizony zene szól. Pár évvel ezelőtt, ki tudja, hogy kerültem oda először; persze megvan a maga története, kicsit fura, kicsit mulatságos történet – magam se értem, hogy történt, de azóta visszajárok. Szeretek oda menni, dalokat hallgatni és musicaleket nézni; nem hivatásos előadóktól, hanem olyanoktól, akiknek valami miatt fontos, hogy évről évre egy-egy új darabot mutassanak be, vagy „csak” énekeljenek a színpadon, a közönség és saját maguk örömére. Ez érték a számomra, örülök, hogy van, és hálás vagyok, hogy részese lehetek nézőként.
Vagyis hallgatóként. A zene… hát igen, én magam nem zenélek, de hogy mennyire fontos a számomra, csak mostanában értettem meg. Tavaly apu halála előtt másfél-két héttel napokig Mozart Requiemjét hallgattam. Akkor hallottam először, és magam sem értettem, hogy miért pont most és miért éppen ezt… A halála után pedig fél évig nem tudtam zenét hallgatni. Egyáltalán nem, semmilyen zenét. Idén januárban aztán ez megtört, visszajött a zene, újra tudok zenét hallgatni.
Szóval ma is ott voltam, a koliban. És hogy miért is írok minderről itt? Általában gyalog szoktam hazajönni ezek után az előadások után; visszajönnek a dallamok, egy-egy hang, ami aznap különösen szép volt – ezeket a sétákat is szeretem. De ma kitaláltam, hogy mi lenne, ha nem gyalog jönnék, hanem hazafutnék. Miért is ne? Úgyhogy futófelsőben és -cipőben mentem, meg utcai nadrágban, az előadás után átvettem a futónadrágot, aztán futás. Nagykörút – igen, itt már futottam éjjel, de akkor sokan voltunk futók, és a villamossínen futottunk. „A megálló neve: Oktogon.” Most persze a járdán és egyedül – de így se rossz. Nyugatinál jobbra. Az idő pont futáshoz jó, és a dallamok most is visszajönnek, szóval ez is rendben van; egyetlen gond, hogy kicsit kényelmetlen a hátizsák, amiben a cuccom van. A hátamon nem volt jó, úgyhogy a kezemben hozom, de igazából ez sem nagy baj, hamar hazaérek. Kicsit túl hamar is; futottam volna még :)