Most először készülök olyan versenyre, ahol van szintidő. Megvolt persze a vívódás most is, mielőtt neveztem, hogy akkor most mit is válasszak. Válasszam a két rövid távot – ezt biztos le tudom futni, még úgy is, hogy az egyiken van szintidő, és hát mégis tíz kilométer egy nap alatt, ez nem rossz. Vagy válasszam az egy hosszabbat, a 12 kilométereset – ez távban is egy picivel hosszabb, mint amennyit eddig egyben futottam, meg ott a szintidő, ami kb. annyi, amennyit normál tempómban általában futok a rövidebb távjaimon. Szóval válasszam a (majdnem) biztos sikert, ami belül van a már kipróbált határaimon, vagy vállaljam azt, hogy távban is és „sebességben” is megpróbálom a határaimat kitolni, de esetleg nem sikerül. Nem is annyira a táv, hanem inkább a tempó az, ami nálam kérdéses. A helyzet hasonló ahhoz, mint amit az első nevezés előtt éreztem, akkor a táv volt az, ami komoly parát okozott. Most a tempó – a záróbusz a „fenyegetés”.
A döntés persze ugyanaz, mint ősszel volt: a hosszabb távra neveztem, vállalva azt, hogy esetleg túl lassú leszek, és nem tudom teljesíteni a távot szintidőn belül.
Pedig a nevezéskor már tudtam, hogy a felkészülés nem úgy zajlott, ahogy terveztem, gyakorlatilag egész január kiesett betegség miatt, aztán jött egy térdfájás, ami két hetet vett el. A nevezés óta is esett ki pár nap; ennyit az elmúlt 10 évben nem voltam beteg, mint most. De ez van. Vagy inkább volt.
Ma is elmentem futni, eredetileg két kört terveztem. Aztán egy kör lett belőle, nagyon szomjas voltam már a kör felénél, és nem volt nálam semmi. Hazafelé még valamennyit futottam, így összesen 7 km lett a táv, az is megszakítással. Az időm persze kívül a 7:30-on. Azon gondolkodtam, hogy emiatt most rosszul kéne-e éreznem magam. Végülis nem teljesítettem a mai célt, meg egyébként is, két hét múlva verseny, és hát felkészültnek nem mondanám magam. Aztán átgondoltam, és rájöttem, hogy ma ennyi volt bennem. A verseny miatt meg miért parázzak most – két hét múlva futok majd, ahogy tudok, és kiderül, mire lesz elég: ki tudom-e tolni a határaimat azon a napon, vagy majd csak később.
