Ugyan a blog, ha jól sejtem, arra való, hogy az ember frissibe beírja, ami éppen jön, mégis most visszatekintő bejegyzés következik – bár ez most jött éppen, úgyhogy végülis rendben van.
Arról van szó, hogy ebben a hónapban még nem futottam. Fáj a térdem. Gondolkodtam persze, hogy vajon mitől lehet, és van is egy ötletem.
Általában úgy futok, hogy előtte kicsit rákészülök: felöltözöm, bemelegítek, és közben ráhangolódok arra, hogy futni fogok. Egy olyan alkalom volt, amikor nem így indultam. Rossz hírt tudtam meg (újra munkakeresés ...), hazajöttem, átöltöztem, pulzusmérő fel, már ekkor jóval magasabb volt a pulzusom, mint máskor, és már indultam is. Bemelegítés, ráhangolódás nélkül. Hideg volt, indulatból futottam, gyorsabban, mint előtte bármikor. Pézsét se vittem (ne tudd meg… már ha még nem tudod). Éreztem már közben is, hogy nem jó a lábamnak – nekem akkor éppen jó volt, mert a dühömet alakítottam át mozgássá, és mire hazaértem, újra egészen kommunikációképes lettem. Utána még néhány alkalommal futottam, bár éreztem közben a térdemet, de az utolsó alkalommal a tervezett táv végét már gyalogoltam, és akkor úgy döntöttem, hogy akkor pihentetem, amíg fáj.
Szóval azóta pihentetem, krémezgetem, időnként borogatom, egyszer már fagyasztott borsót is tettem rá (zacskóstul). És már nagyon unom.
Tanulság? 1. Valaha volt Nyers zenekar Béna című számának felidézése valahonnan a múltból – csak úgy. 2. A Tarlódal jobb.
