Ezt a futást tavaly is néztem, és akkor meg is maradtam a nézegetésnél, merthogy futni nem futhattam. Idén viszont nem volt kérdés, hogy megyek, annak ellenére, hogy mostanában ritkán vagyok ott közösségi futásokon. Nagyon kedves ötletnek tartom, és ma tapasztaltam, hogy a megvalósítása is legalább annyira jól sikerült, amilyen jó az ötlet.
Tegnap megérkezett az immár szokásos péntek délutáni eső, aminek ezúttal nem örültem felhőtlenül, mivel sejtettem, hogy jól fel fogja áztatni a talajt az erdőben. Mára viszont kisütött a nap, ennek viszont örültem. Fölfelé BKV-val mentem, a 65-ös buszon találkoztam is futótárssal, aztán a Fenyőgyöngyétől az ő ismerőseivel mentünk autóval a fönti parkolóba. Onnan egyszerűnek tűnt eljutni a Határ-nyeregig, a versenyközpontba, csak a sárgán kellett elindulni. Mi el is indultunk, csak nem arra, amerre kellett volna, így egy pukli tetején állva telefonon kértünk segítséget, hogy odataláljunk a rajthoz (ha valaki tudja a pukli nevét, szívesen venném az infót :) ). Vissza a parkolóig, aztán immár a jó irány, ami viszont annyira meredek volt, és annyira csúszott a tegnapi esőtől, hogy sikerült is seggreülnöm. Ennek annyi pozitív következménye volt, hogy ez után már nem tartottam tőle, hogy ez bekövetkezik :)
Odaértünk szerencsésen a rajtba, néhány ismerőssel váltottam pár szót, aztán az első szirmot közösen tettük meg. Már ekkor éreztem, hogy azért kijöttem az edzésből, nagyon hamar felment a pulzusom 160 fölé, pedig ezen a szirmon semmi emelkedő nem volt. A forduló környékén lila tulipánokat találtunk, ez lett az első virág, amit szedtem.
Amikor visszaértem a Határ-nyereghez, kicsit megálltam inni, meg beszélgettem Janival, az egyik szervezővel, aki anno csapattársam volt az első UB-csapatomban. Jó régen láttam, jól esett, hogy kicsit beszélgettünk. Megkértem, hogy ajánljon egy barátságos szirmot, a sárgát ajánlotta, úgyhogy az lett a következő, amit futottam. Tényleg jól futható volt, csak egy szakaszon volt pici emelkedő, ami viszont sáros is volt, de rendben volt. A kék jelzésen ismerős szakaszon futhattam, ez a Balboa része is, jól esett futni rajta. Sárga tulipán került itt a lila mellé.
Ezt követően a piros kör jelzésű útvonalon mentem. Ebben egy kicsit eltévedtünk (nemcsak én, hanem a körülöttem futók is), aztán a szirom második részében jó kis emelkedő volt. Ezt végigsétáltam. És ekkor sajnos elkezdett fájni a jobb csípőm. Hallottam már ilyen jellegű problémáról, de nekem még nem volt. Valószínűleg rosszul terhelek, most már tényleg itt lenne az ideje megnézetni valakivel, hogy mit kéne javítanom a futásomon. Ezen a körön rózsaszín tulipánok nyíltak.
Ekkor már kezdtem kicsit fáradni, de a legrövidebb kört még mindenképpen meg akartam futni. Ezen a szirmon piros tulipán került a csokorba. Így összesen négy szirmot tettem meg, ami az itiner szerint pontosan 10 km-t tett ki (plusz az elkavarodás). Mivel mostanában 5-6 km-t futok, ez mindenképpen jó volt így mára.
A futás után nagyon jó dolgom volt, Évika és Tomi hazahozott autóval, ezúton is köszönöm nekik! (Persze a parkolóig ugyanazon a meredek szakaszon kellett felfelé menni, amin idefelé lefelé jöttünk… ez is egy szirom része volt egyébként, de ezt direkt kihagytam. Ezen kívül még egy szirom maradt ki, a leghosszabb. Így kék és fehér tulipánom nem lett.)
A fő tanulsága az volt a mai futásnak, hogy nagyon kijöttem az edzésből. Nagyon hamar felment a pulzusom, és utána visszament ugyan valamennyire, de az már nem volt az igazi, végig hamar magas lett újra. Azt nem tudom, hogy a terep miatt, vagy a szint miatt, vagy azért, mert a futás elején nem a saját (lassú) tempómban mentem, de ha komolyan gondolom, hogy május elején 16 km-t akarok futni Szekszárdon, akkor ezentúl rendszeresen kell hosszabb távokat is és szinteket is futnom. A csípőfájdalom nem tölt el határtalan boldogsággal: örülök, hogy a térdem nem fáj, és erre elkezd ott fájni, ahol még soha nem fájt…
A rendezvény viszont az egyik legjobb közösségi futás, amin valaha voltam. Nagyon kedves ötlet az egész, a tulipánokkal, a batyus frissítéssel (mindenkinek köszönöm, aki sütött mára – én most ezt kihagytam, majd legközelebb). Nagyon sokan voltunk, nagyon barátságosra sikerült az egész. Köszönöm a szervezőknek, Janinak és Ádámnak, hogy ezt így összehozták, remélem, jövőre is találkozunk ezen a futáson!
