A hét elején valaki két olyan dolgot is tanácsolt, ami már régóta motoszkált a fejemben, és ez a tanács most azt a pici utolsó lökést adta meg, ami ahhoz volt szükséges, hogy tegyek is végre valamit. Úgyhogy a tettek mezejére léptem, annál is inkább, mivel futni nem futottam, mivel kicsit még érzékeny a bal bokám.
Az egyik dolog a masszázs volt. Ezt éreztem is régóta, hogy kéne, nem is csak a futás miatt, csak úgy. Szóval a fészbukon kb. két perc alatt javasoltak masszőrt a futótársak és másik öt percbe telt, hogy meg is beszéltem vele időpontot. Ez a fészbuk egyik előnye, a sok hátránya mellett. Csütörtökön voltam, egy órás teljes test-masszázs. Korábban még nem voltam masszőrnél, vagy talán egyszer régen egy próbamasszázson, így nem volt különösebb elvárásom, de valahogy olyan relaxációszerűnek képzeltem el, hogy valami ellazító kellemes élmény lesz majd. Hát, ehhez képest az történt, hogy a masszőr, amúgy futótárs ő is, gyakorlatilag részekre szedte, majd újra összerakta az izomzatomat – és közben többnyire nagyon fájt. Egyszer mondta is, hogy fájni fog; akkor már nem lepett meg, mert már korábban is fájt. Persze nem szóltam, kemény nő vagyok én, ha muszáj; meg amúgy is azért jöttem, hogy történjen valami. Különösen a vádlim fájt; de végülis ha belegondolok, hogy másfél év futását kellett onnan kimasszíroznia, akkor teljesen rendben van. Meg a vállam; onnan pedig sokkal hosszabb idő gondjait, úgyhogy még inkább. Utána viszont nagyon jó volt. Legközelebb jövő héten megyek, akkor már másfél órára.
A másik régóta halogatott dolog a keresztedzés. Erről már régóta tudom, hogy jó, ha a futó nemcsak fut, időnként már tavaly is tornáztam itthon, de mást nem csináltam. Ezt most a héten is megtettem, hiányzott a mozgás. Van egy saját gyakorlatsorom, összevissza mindenhonnan gyakorlatok benne, egy kis csikung, egy kis jóga, egy kis callanetics, néha egy kis gimnasztikai labda, meg ki tudja, még honnan szedett dolgok; erősítések, nyújtások, szépen sorban az egész test megmozdul; ezt szeretem is csinálni.
De azt is tudom, hogy kéne még valami sport. Ez ügyben csak kis lépéseket haladtam előre a héten, merthogy el kéne dönteni, hogy mit is csináljak. Választhatok olyan sportot, amit már végeztem korábban, esélyes is, mert szerettem ezeket csinálni. Az egyik lehetőség a jóga – nyújtásnak is, erősítésnek is jó lenne. Feltéve, ha találok olyan helyet, ahol nem füstölőzik tele a helyiséget, mert azt nem bírom. Meg ahol csak akkor foglalkoznak a szellemi háttérrel, amikor én is szeretném… Szóval nem vagyok egy egyszerű eset.
A másik lehetőség a tánc. Kb. két évig táncoltam orientális táncot és nagyon szerettem, de az elmúlt másfél év alatt talán egyszer voltam csak egy workshopon. Itt egyrészt az a gond, hogy az időbeosztásom olyan, hogy este nyolcnál előbb csak nagyon ritkán tudok bárhova odaérni, tehát az ideális megoldás szombati óra lenne, ráadásul nem teljesen kezdő. Ilyen viszont ott nincs, ahova jártam, és azokban a stúdiókban sem találtam ilyet, amelyeknek az órarendjét megnéztem. Na, igen, és itt a másik gond, hogy mivel az első oktatóm nagyon jó oktató, ezért ha máshoz kell mennem, akkor azt megnézem, kihez megyek… Szóval nagyon válogatós vagyok, de rajta vagyok az ügyön, hogy tudjak újra táncolni.
A harmadik lehetőség a lovaglás. Hát, itt már többet felejtettem, régebben lovagoltam, és csak kb. egy évig; szerintem az alapok sincsenek meg rendesen. De ezt is újrakezdhetném. A múlt vasárnapi balboa alatt láttam lovasokat, éreztem a lovak szagát is, és nagyon bírtam. Itt annak idején egy dolog nem ment: túl engedékeny voltam a lovakhoz, volt, hogy nem én voltam a főnök, és ez veszélyes tud lenni. Meg mostanáig sem jutottam magamban dűlőre azzal kapcsolatban, hogy mennyire jogos egy másik élőlényt arra „használni”, hogy a hátán üljek… Viszont az élmény hatalmas – az eddigi egyik legnagyszerűbb sportélményem, amikor először vágtáztam hegynek fel az erdőben…
Aztán persze választhatnék olyan sportot is, amit korábban nem csináltam. Az egyik, ami adódhatna, az úszás, csak nem tudok annyira úszni, hogy biztonságban érezzem magam a vízben. Na, nyilván, ha ezen lamentálok, és mást nem csinálok, akkor nem is fogok tudni, szóval ez is egy jelölt. És ami még érdekelne, a spinning – ezt még nem próbáltam, de jó lehet. A sima városi bringázáson is gondolkodom, csak ahhoz előbb meg kéne nézetnem a bringámat, hogy érdemes-e egyáltalán vele foglalkozni, vagy inkább kezdjek új biciklire gyűjteni.
Szóval a héten ezek történtek eddig. Holnap megpróbálok egy óvatosat futni – a bokám a hétköznapi dolgokat jól bírja, egyelőre akkor érzékeny még, amikor külső talpélre próbálok állni. De ha fáj, akkor nem megyek, ha közben fájdul meg, félbehagyom az edzést.
