Ezen a héten még a szokásosnál is jobban jelen volt az életemben a futás. Hétfőn köszöntöttük Bitliszbát, a megtett tízezredik kilométere alkalmából; nagyon örültem, hogy meg tudtam oldani, hogy ott legyek. Bitliszbával még tavaly ősszel találkoztam, amikor még egy szigetkört se tudtam lefutni, aztán a következő jelentős élmény vele kapcsolatban, hogy az UB-n, amit párosban teljesített, amikor elfutott mellettem az egyik váltópontnál, és rámköszönt, alig bírtam visszaköszönni a megilletődéstől. Később értem csak oda a szigetre, ezért nálam az esemény futás része elhanyagolható volt: a szigetkörön visszafelé indulva találkoztam Bitliszbával és a többi futótárssal. Az a töredékkör, meg a hazafelé megtett út összesen kb. 4 kili lehetett – időt nem mértem, nem is volt érdekes.
Szerdán úgy alakult az estém, hogy lett időm elmenni futni. Itthonról indultam, Sziget, két kör, vissza haza. Sötét volt már (nyilván), aztán közben megeredt az eső is – ezt kicsit sajnáltam, mert gondoltam rá, hogy esetleg beleférne három kör is. De nem volt nálam esőkabát, se a jó kis vízhatlan sapkám, ezért aztán nem sokat láttam, szóval két kör után inkább hazafutottam. Így is meg voltam elégedve a távval, épp 15 km lett, 1:44:55 alatt (7:00). A futás alatt végig egy dal volt a fülemben, ez ni: Nem vidám, de jó.
Péntekre több program is kinézett. BÉF volt, meg egy futós buli; dilemma volt, melyikre menjek. A kettő együtt nem ment (tudom, hülye duma, de nem akartam úgy buliba menni, hogy előtte nyilván izzadtra futom magam, és nem tudom megmosni a hajam, mert órákig szárad). Futni nagyobb kedvem lett volna, mint bulizni, de aztán mégis a buli mellett döntöttem, mondván, BÉF lesz jövő hónapban is. Jól sikerült, kellemes este volt. Nem maradtam túl sokáig, mert másnap jelenésem volt a Hungaroringen.
Mondjuk akár maradhattam is volna tovább, mert nem aludtam semmit egész éjszaka. Nem baj, legalább időben felkeltem. Nagyon ügyeltem arra, hogy szokásomtól eltérően ne késsek el reggel: Bitliszbá vitt ki engem és egy másik futótársat a Hungaroringre, nem lett volna jó, ha várniuk kell rám. Előtte nap valaki megkérdezte, hány kört tervezek, néztem bután, mert annyi tervem volt csak, hogy futok, amíg lehet; de rájöttem, hogy ez nem érvényes válasz, így kitaláltam, hogy négyet. Úgyhogy amikor Bitliszbá megkérdezte reggel ugyanezt, már tudtam normális választ adni :) Amikor megérkeztünk, fáztam, ezért felvettem még az UB-s pólómat is kívülre; utána persze melegem volt, de azért összességében eltaláltam az öltözéket. Sokan voltak, nagyon: állítólag 370 futó volt ott. Sok ismerős; a futás előtti időt nagyrészt Simone Lewis és Gulo társaságában töltöttem. Volt egy kis bemelegítés, sőt bemelegítő futás is (előzési tilalommal), aztán egy „gyors kör”. Rájöttem, hogy nem tudom én ezt a gyors dolgot komolyan venni: tudtam, hogy szeretnék négy kört futni, az több mint 16 km, úgyhogy szépen felvettem a kb. hétperces utazósebességemet. Azért az első kör befutójánál, amikor többektől hallottam, hogy biztatnak, egy kis alibisprintet összehoztam. Utána picit frissítettem meleg teával, és futottam tovább, a tombolát nem vártam meg, mert még sose nyertem semmit, viszont szerettem volna, ha tényleg befér a négy kör, ha már ennyit gondolkodtam azon, hogy mennyit is akarok futni :)
A pálya nagyon érdekes volt, több emelkedővel. Volt, amiről már messziről látszott, hogy emelkedik, másnál inkább érezni lehetett. Azt játszottam, hogy nem sétálok bele, csakazértsem – és sikerült is! A négy kör alatt egyszer sem sétáltam bele. Kétszer voltam hozzá közel, érdekes módon a pályának ugyanazon a pontján, de szerencsére épp volt ott valami vonal felfestve, úgyhogy megbeszéltem magammal, hogy na, addig elfutok, és amikor az megvolt, akkor meg már nem is emelkedett annyira. A harmadik kör után kicsit megálltam frissíteni: kezdett jönni ugyanaz a nehézségérzés a lábamban, mint Siófokon a félmaratonon, és gondoltam, hogy megnézem, mi lesz, ha normálisan frissítek. Kis tea még jutott, meg volt szaloncukor, ebből egyet megettem, egyet meg eltettem. Jó is volt ez így, így az utolsó köröm kicsivel gyorsabb is lett, mint a harmadik. A köröket amúgy azért mértem külön, mert kíváncsi voltam, most is jön-e visszaesés úgy 12 km után. Nem jött: egyenletes kényelmes tempót mentem. Köridők: 30:05, 31:24, 32:20, 32:03 – egy kör 4,31 km, a táv így a bemelegítés nélkül 17,24, az összidő meg 2:05:52 (7:18). A szint állítólag kb. 60 méter volt egy körben (én nem tudok szintet mérni, de többen ennyit mértek).
Nem is csak a helyszín különlegessége tette ezt a futást tényleg egyedivé. Nem emlékszem olyan eseményre, ami nem verseny volt, mégis ilyen sok futó volt jelen. Tényleg rengeteg ismerős volt, sok biztatást is kaptam, az első és negyedik köröm végén volt zászlólengetés is :) A szervezés, a hangulat hibátlan.
Egy dolog viszont nagyon murissá tette az egészet. Nem szoktam zenét hallgatni futás közben, viszont elég gyakran van a fülemben valami zene. A mai futásra a következő dal jutott :D
A félmaraton utáni időszakra az volt a tervem, hogy hosszúakat futok lassan, sokat, úgy, hogy közben vigyázok, hogy ne sérüljek le. Ezen a héten ezt nagyjából megvalósítottam: kicsivel több, mint 36 kilit futottam, két hosszabb (egy 15 és egy 17 km-es) futásom is volt. Térdem rendben.