A futótársak visszajelzései alapján kezd összeállni a kép, hogy miért is alakult úgy a vasárnapi félmaraton utolsó szakasza, ahogy alakult. Most a tanulságokat igyekszem összeszedni.
Első probléma a hideg volt. Először is, nem voltam eléggé felöltözve: alulra hiányzott még egy réteg. Nem vittem magammal még egy nadrágot – azt hittem, jobb idő lesz :S Szintén ezzel kapcsolatos, hogy a verseny 12-16. kilométere között lelassultam, ezáltal nem volt elég gyors a mozgásom a hőmérséklethez képest, elkezdtem kihűlni, ami aztán még tovább (és elég drasztikusan) visszavetette a tempómat. Ebből a szempontból lehet, hogy okosabb lett volna picivel gyorsabban kezdeni – ezt nem mertem bevállalni, mert attól tartottam, hogy nem bírom a tempót és idejekorán kipurcanok. Ez egy masszív félelmem, sokszor előjön. Szóval szükség lesz olyan edzésekre, amikor gyorsan kezdek és futok, amíg bírok, mert ez a korlát nagyon régről jön és most már ideje lerombolni.
Aztán a frissítés. Az első két helyen ittam egy kis izot, meg a végefelé, amikor már nagyon nem voltam jól, előkotortam valami madárlátta szőlőcukrot. Az utolsó frissítőponton nem ittam semmit, nem akartam lelassítani vagy megállni, mert attól tartottam, nehéz lesz elindulni. Ez a frissítés így kevés volt. Az a durva, hogy közben eszembe se jutott, hogy erre kicsit nagyobb figyelmet kellene fordítanom, nem is nagyon néztem, hogy enni mit lehetne a frissítőpontokon. Az eléhezés okozhatta a mentális szétesést az utolsó szakaszon.
Futástechnikai tanulság, hogy tudatosan figyelnem kell arra, hogy kicsit jobban előre döntsem a törzsemet futás közben.
Az eddigiekből egyértelműen sima hülyeség volt az alulöltözés és a frissítés hiánya. Hülyeségből jó vagyok, hoztam a formámat. Elsősorban mentális edzést igényel a tempó növelése és hosszabb távon kitartása, ott elsősorban a fejemben a gát, nem a testemben, azt gondolom. Mentális edzésnek amúgy jó volt az utolsó szakasz.
Felkészülésre további tanulság, hogy nem hagyok ilyen nagy távolságot az edzésen lefutott táv és a versenytáv között. Több hosszú futásra lesz szükség, köztük olyanokra, ahol a táv megközelíti a versenytávot, de azért nem feltétlenül éri el (és ezzel módosítok azon, amit a verseny után melegében írtam).
Nagyon köszönöm a visszajelzéseket, elsősorban Random_, Bencsikp és Pannonfunk kommentjeit, sokat segítettek, hogy megértsem, mi miért történt.
És egy utolsó tanulság, amire önállóan jöttem rá: a futás nem mindig sunshine reggae. Van, amikor csak utólag válik azzá :)