Pannonfunkkal és Random_-mal futottunk a Hármashatár-hegyen. Jó volt.
Ezért érdemes futni.
Effe kérésére UPDATE (10.08., 21:58) Na jó, kicsit bővebben. Szóval a Facebook-on kezdett szerveződni az egész, Pannonfunk kezdeményezésére. Én rögtön rázizzentem, mert a tavaszi Samsung óta szeretnék oda visszamenni, meg különben is hegyeken_akarok_futni, csak valahogy nem jutok el, asszem, lusta vagyok, ezt nem hiszem, hogy mással kéne magyarázni. Több variáció volt, hogy kik jönnek, volt, akivel éppen csak elkerültük egymást, de végül nagyjából az eredeti csapat állt össze. Pannonfunk a Szépjuhásznétól kezdte, mi a Fenyőgyöngyénél csatlakoztunk, egy panorámakört mentünk.
Igazából örültem annak, hogy így alakult, hogy hármasban futunk. Tudtam, hogy bárki jön is, én leszek a leglassabb, és azt is tudtam, hogy ha ez rosszabb pillanatomban történik, akkor nagyon fog zavarni a dolog; nemcsak az, hogy lassú vagyok, hanem az is, hogy feltartok gyorsabb futókat. Voltak olyan pillanatok a héten, amikor azt gondoltam, hogy inkább nem megyek, de mivel tudom, hogy ennél rosszabb döntést nem hozhatnék, ezek azért tényleg pillanatok voltak csak. De Random_-mal már futottunk együtt, és nem volt ideges a lassú tempó miatt, Pannonfunk meg kitalálta, hogy majd időnként visszafut értem, úgyhogy amikor kialakult, hogy végül így megyünk, már tudtam, hogy nem lesz gond a lassúságomból. (Amúgy a lelkifröccs-rovat lassúságpara bejegyzése jön majd valamikor.) És valóban így is lett. Futottam, ahogy jól esett, amikor meg úgy esett jól, akkor belesétáltam az emelkedőkön. A fiúk néha előrementek, aztán visszafutottak, de többnyire valamelyikük ott futott mellettem, és beszélgettünk.
Nagyon hangulatos volt az egész. Az erdő, az átszűrődő fényekkel, az avar, ami hol ilyen volt, hol olyan, néha egy-egy szembefutó, a kilátás a dombokra, aztán egy helyen teljesen meglepő módon az Árpád hídra. Időt egyébként nem mértem, elfelejtettem bekapcsolni az órám, amikor elindultunk, amikor eszembe jutott, akkor meg már nem láttam értelmét. Valahogy nem is volt fontos, picit mintha kiléptünk volna az időből; nem is tudom, olyan gyűrűk urás hangulata volt az egésznek, persze fekete lovasok nélkül. Szerintem az egész utat végigmosolyogtam; Pannonfunk is nagyon jó formában volt, látszott rajta, hogy a maraton után élvezettel fut; Random_ meg valahogy mintha itt lenne természetes közegében, az erdőben a hegyeken. Megnyugtató volt, hogy a fiúk tudták, hol vagyunk, nekem elég volt azt tudnom, ők hol vannak; ritkán fordul elő, hogy ennyire ráhagyatkozom másokra.
Szóval időt se mértem, távot se; a táv Random_ egy régebbi futása alapján 8,9 kili volt, az idő meg kb. 70 perc.
Tényleg jó volt. Ezért érdemes futni :)
UPDATE 2 (10.09., 7:45) Futás után lenyújtottunk, aztán a Daubnerben vettünk sütit ebéd utánra. Nem apróztam el, karamelltortát és Esterházy-tortát választottam. Ugyan kicsit haboztam, hogy hogy néz már ki, hogy két szelet sütit veszek rögtön, de Random_ megnyugtatott, hogy nincs ezzel gond :) Utána hazahozott; mondtam már, hogy milyen jó dolgom volt egész délelőtt? :) Itthon lezuhanyoztam, megebédeltem, a karamelltorta volt a desszert, aztán aludtam egy jót :) Az Esterházy-torta később került sorra, nagyon finom volt mindkét süti.
Még az tartozik hozzá a krónikához, hogy kicsit megfázva futottam, mégsem volt fárasztó a futás. Egyszer-kétszer megbotlottam, de tudtam korrigálni, nem estem el egyszer sem, és ennek roppantul örültem :D Közben Pannonfunk kiszúrta, hogy a jobb lábam nagyon dől befele, megnézetem majd a cipőmet, lehet, hogy hamarosan kell majd egy új.