Az utóbbi időben ugye nem futhatok. Ezt néha jól viselem, néha viszont kezd az agyamra menni. És nem is csak a futás hiánya, hanem az is, hogy nem nagyon találkozom futótársakkal, gyakorlatilag az UB óta nem láttam úgy igazán futókat. Még abban sem volt szerencsém, hogy legalább segítőnek el tudjak menni, mert amikor mentem volna, munkanapra esett a verseny. Ezért is örültem annak, hogy elindult egy szerveződés egy hétvégi futásra a Mátrában, na meg azért is, mert az egyik szervező tavalyi csapattársam volt, Magas Köcsög. Gondoltam, elmegyek, végre látok futót! És végre találkozom pár ismerőssel :)
Eredetileg úgy volt, hogy a rövidebb távot túrázva teljesítem, gondoltam, az csak belefér, biztos nem árt a térdemnek. Aztán jött egy megfázás, ami valahogy csak nem akart múlni, sőt múlt hét közepén még romlott is, úgyhogy úgy nézett ki, egyáltalán nem tudok menni. Aztán mikor kiderült, hogy jön Vezír Köcsög is, akkor úgy döntöttem, hogy akárhogy is elmegyek. Szombat délután sütöttem két tepsi sütit; azt nem tudom, hogy a 30 fokos konyha vagy valami más okozta, de a megfázás szinte teljesen elmúlt. Szombat este elkezdtünk zenéket gyűjteni a fészbukon, ez egészen ígéretes ráhangolódás volt az eseményre; jók voltak a zenék. Másnapra azt terveztem, hogy ha úgy alakul, egy rövidebbet sétálok majd a környéken, meg persze segítek a bázison, amit kell.
Reggel esőben indultunk Pestről, egyik útitársamat látásból már ismertem, másikukkal most találkoztam először. Mikor odaértünk Pásztóra, már jó sokan voltak. Amúgy döbbenet, hogy egy teljesen önszerveződő esemény száz embert megmozdított; ilyen szempontból is nagyon értékes volt ez az egész. Találkoztam ismerősökkel, akiket jó régen láttam, meg voltak sokan, akiket korábban nem ismertem. Volt valami a szokásos versenyhangulatból, de inkább nem az volt, hogy miben volt más, azt most nem tudom megfogalmazni, mert éppen bazi álmos vagyok, de valahogy lazább volt az egész, a bázison otthonos káosz, háttérben hegy, teljesen rendben volt, egy kis hóeséssel még inkább. Készült néhány fénykép, aztán a futók és túrázók elrajtoltak.
Néhányan maradtunk a bázison, köztük Virág, aki a kísérőnk volt a tavalyi UB-n, és a kislányuk, aki valószínűleg a legfiatalabb résztvevője volt az eseménynek. Elég hamar úgy sejtettem, hogy lesz itt dolog bőven. Amikor elhangzott az a mondat, hogy „de hogy lesz így a futóknak ebéd?”, akkor pedig már egész biztos voltam benne. Szóval először is egy kis rendszert vittünk a konyhába (italokat, rágcsákat kivittük az előszobaszekrényre és -be, sütik maradtak az asztalon), aztán elkezdtük a zöldségeket pucolni, aprítani. Szépek voltak a zöldségek, jó érzés volt velük foglalkozni: szép nagy fokhagyma, paradicsom, paprika és répa, na meg krumpli, amiből mintha sose lett volna elég :) A pörkölt az udvaron készült két bográcsban, Mariann volt a szakács, ő irányított bennünket, összhangban haladtak a dolgok. Az udvaron szólt a zene, ráadásul jó zene, nagyon rendben volt. Kérdeztem, van-e valami pörgős Led Zeppelin; az nem volt, de nem baj, volt más. Végül elkészült minden rendben, ahogy azért azt sejtettük az elejétől fogva.
Aztán apránként visszaértek a futók, lehetett kicsit beszélgetni, ott volt Lütyő Úr is, remélem, nem lett rosszul attól a sok sütitől, amit kapott. Szülinapot is ünnepeltünk, kaptunk emléklapot is, rajta a rendezvény két kabalafigurája, Retek és kedvencem, Büdi. Nagyon rendben volt minden. Köszönet a szervezőknek, Enikőnek és Janinak.
A Mátrával meg még egy kicsit várunk egymásra.
