Eredetileg úszni akartam menni, de az ma nem volt lehetséges, így aztán újraterveztem a programot. A Gellérthegyre mentem. Sőt, mondhatnám, hogy végre eljutottam a Gellérthegyre! Mondjuk múlt szombaton is arra futottunk a futóklub keretében, de így magam most mentem először. Év elejétől tervezek szintes edzést, és eddig kevés ilyen edzésem volt, úgyhogy örültem, hogy ma így alakult a program, bár az úszást azért sajnálom egy kicsit.
Kálvin térig metróval, kb. 8 percet kellett várni a metróra, türelmetlen voltam. Meg kéne csináltatnom a bringám, hogy ne kelljen tömegközlekedni. A Kálvintól a hídig, ott megálltam egy kicsit jobban bemelegíteni, mert éreztem valami fájdalmat a térdemnél. Utána át a hídon, fel a Kelenhegyi úton. Amíg műúton futottam, addig tudom rekonstruálni az útvonalat, íme az első szakasz:
A hegyen latyak volt, nagyon hideg volt a hólé, ami befolyt a cipőmbe, nem esett jól. Ahogy futottam, fröcsögött a hólé, úgy éreztem magam, mint egy kismalac. Az útvonalat nem tudom amúgy rekonstruálni, azt tudom, hogy a zöld jelzést sokat láttam, meg azt, hogy lépcsőn talán egyszer mentem, amúgy igyekeztem őket kihagyni. Olyan is sokszor volt, hogy oda-vissza futottam, mert „zsákutca” volt. A hegynek ezen az oldalán nem jártam még, jól jött volna egy kis helyismeret, de majd meglesz idővel az is.
Így vagy úgy, felértem a Citadellához, aztán onnan már műutakon mentem, amerre láttam. Fent egy pici szakasz ismerős volt múlt hétről, de csak egy rövid ideig követtem azt. Nem voltam ismerős a környéken, de azt tudtam, hogy ha tudom, merre van a Duna, akkor nagy baj nem lehet :) És ez így is volt. Visszaértem a rakpartra, ott megint a Szabadság híd felé fordultam, vissza a Kálvinra, a kiindulási ponthoz. Eszembe jutott ugyan, hogy akár tovább is futhatnék, hogy akkor legyen ez hosszú futás, de aztán úgy döntöttem, hogy ha szinteket futni jöttem, akkor nem változtatok közben hosszú futásra. Szerintem jól döntöttem. A második szakasz így nézett ki:
A távot nem tudom pontosan, mivel a Gellérthegyen nem tudom, mennyit futottam. Azt tudom, hogy kb. 6 perc alatt értem oda a Gellérthegy lábához, és kb. 33 perce futottam, amikor elindultam a Citadellától, tehát kb. 27 percet töltöttem a hegyen felfelé, illetve az adódó vízszintes szakaszokon. A meglévő útvonalak hossza 6,6 km, az edzésnaplómba 8 kilit rögzítettem, szerintem legalább ennyi megvolt a táv. Az összidőm szinte kereken egy óra lett (1:00:26).
Amúgy érdekes, hogy noha kellemetlen volt a latyakban futni, és tényleg úgy éreztem magam, mint aki nem egészen normális, hogy fröcsköli összevissza a latyakot, a cipőm egész fehér lett, lemosta a hólé a sarat róla.
A rakparton futva volt egy érdekes élményem is. Egy pillanatra ráesett a tekintetem egy szembejövő lány arcára. Hosszú egyenes haja és magas homloka volt; a gyereklány-Madonnák koraérett arcára emlékeztetett.
