Ma végre futottam, újra, és ráadásul hóesésben! Bár csütörtökön már futottam egy teszt öt kilit, amúgy ragyogó napsütésben, de az még nagyon arról szólt, hogy a bokám hogy bírja. Bírta, utána is csak kicsit dagadt be, de azért a múlt hét végét még kihagytam. Ma is óvatos voltam, részben azért, mert esett a hó, és tudom, hogy hajlamos vagyok a leghülyébb balesetekre, ha nem figyelek, részben meg azért, mert még mindig vigyáztam a bokámra. A rakpartra mentem, de visszafelé kicsit megtoldottam a szokásos kört, így hét kili lett (50:29). Jól esett, hiányzott a futás. És most már futás után sem dagadt be a bokám, és nem is fáj, úgyhogy remélem, visszatérhetek a heti három futásra.

 Mint mindig, most sem zenére futottam, de ahogy már többször, most is volt fülbevalóm, méghozzá egy filmzenerészlet. Nem is akármilyen, az egyik rohani téma A Gyűrűk Ura zenéjéből. Ezen a videón 2:23 körül kezdődik a téma, abban a formájában volt a fülemben, ahogy 2:53-tól van, szépen vonósokkal. Amúgy Howard Shore egy zseni, de ezt nem kell, hogy én mondjam, tudjuk anélkül is.
 

Közben azon filóztam, hogy is legyenek az edzések a tavaszi versenyekre. Nem akartam direkt ezen gondolkodni, de jött a dolog, és mivel jött, nem hessegettem el a gondolatokat. Szóval ugye két fő versenyem van, az egyik a szekszárdi félmaraton. Ettől tartok is kicsit, de ha nem tartanék, abban nem is lenne semmi poén. A másik az UB ötösben, legalábbis ha minden jól megy. Ezeken kívül van egy csomó félmaraton, még az is lehet, hogy egy terep félmaratont is bevállalok, de azért arra még alszom néhányat, mert túlvállalni se akarom magam. És azért már nincs olyan messze a tavasz… Addig két dolgom van, az egyik az, hogy gyorsuljak, méghozzá ezeken a hosszabb távokon is, a másik pedig, hogy szokjam a szinteket. A következő stratégiát találtam ki a mai futás alatt: most januárban még futok, ahogy jön, és remélem, hogy úgy jön, hogy szépen vissza tudok állni a hosszúkra (15 kili és felette). Februárban is elsősorban hosszúakat szeretnék futni, aztán március elejétől mondjuk a bécsi félmaratonig igyekszem a gyorsulásra helyezni a hangsúlyt, a Bécs és Szekszárd közötti három héten meg a szinteké lesz a főszerep. És ha mindezt végig tudom csinálni sérülés nélkül, akkor az UB két félmaratonnyi távja sem okozhat gondot, legalábbis gondolom. Ezek voltak tehát a nagyszabású gondolataim ma :) Azt nem tudom, mennyire ésszerű ez így, majd kiderül :D