Kihasználom az időt, amíg elkészül a mai fantáziadús ebéd (=megfő a tészta), és elkezdem írni a hét futásairól a beszámolót. Kicsit szélsőséges az időbeosztásom most éppen, így ahogy a futásra is, erre is úgy kell időt szakítanom. De megteszem.
A héten először kedden voltam futni, este fél 9-kor indultam el. Kimentem a szigetre, mert résztáv volt előírva, 8 kili 2-2 bontásban. Úgy döntöttem, hogy tekintettel a sötétre nem körbefutom a szigetet, hanem maradok az Árpád hídnál, ott futkároztam a 3 és a 2 kilométer között. Kipróbáltam most az előírásnak megfelelően, nem úgy, ahogy múltkor, kisebb szakaszokra bontva. 2 kili laza, aztán 2 tempósabbnak szánt – aztán újra rájöttem, hogy a koncentrációképességem éppen nem az igazi, levontam a következtetést, hogy ábrándozás a résztáv megrontója, így aztán az első 4 kili után már kilométerenként váltottam tempót. Úgy egy fokkal jobb lett a helyzet, de az időmből azért nem feltétlenül mondanám meg, hogy résztávokat is tartalmazott. Lehet, hogy az a gond, hogy nagyon próbálom tartalékolni az energiáimat, attól tartok, hogy nem tudom végigcsinálni. Most is az első két kilit 15 perc alatt futottam, és régebben ugyan valóban 7:30 volt a kényelmi tempóm, de ma már azért annál kicsit gyorsabb, legalábbis általában. Lehet, hogy érdemes lenne egyszer elmenni addig, amit tényleg alig bírok, és megtapasztalni, hogy és akkor mi van. De az is lehet, hogy egyszerűen fáradt voltam, végülis aznap tíz órát tanítottam (UPDATE: nem is, kedden csak nyolcat tanítok, jut eszembe). Amúgy baromi unalmas volt oda-vissza futni, a végén majdnem elvesztettem a fonalat, de tudtam, hogy ott kell abbahagynom, ahol elkezdtem, így meglett mind a 8 kili. Valahogy jobban bírom egyébként rövidebb szakaszokon az erősebb tempót, a repülőket nyáron kimondottan szerettem, de ez azért még szenvedős.
Tészta megfőtt, folytatom valamikor.
Most folytatom. Amúgy csak a kép árnyalása érdekében, ma azért főztem olyasmit is, ami nem annyira uncsi, mint a tészta: tegnap megláttam egy fej brokkolit, ami nagyon vicces volt, ezért muszáj volt megvennem, és azt főztem vacsorára :P
Vissza a futáshoz. Hét közepén dilemmába kerültem, mert a hétre volt még 8 kili fartlek és 13 kili hosszú futás, viszont pénteken ugye ott volt a BÉF. Ez plusz futásnak sok lett volna, azt meg nem nagyon tudtam, hogy akkor hogy alakítsam az edzéstervemhez, de egy kis segítséggel végülis rájöttem, hogy ha onnan még hazafutok, akkor kb. meglesz a heti hosszú futásom. Így is lett. Péntek délutánra amúgy már zombiközeli állapotban voltam, bevásárolni se volt időm, hajat mosni se, de nyilván a BÉF-re menni kellett. Tudtam, hogy ott lesz Simone Lewis, akivel Pozsony óta nem találkoztam, meg még néhányan, akikkel jó lett volna találkozni, ezért mindenképpen menni akartam. Pedig másnap fél ötkor kellett kelnem, de ez most így jött ki. Szóval BÉF pizsamaparty – a beöltözős részén sokáig filóztam, hogy legyen; azt nem akartam, hogy nem öltözök be, a két jelölt egy hálóing és egy régi szívecskés pizsamafelső volt, végül utóbbit választottam. Az alsót eszembe se jutott elvinni, részben azért, mert régi, és már leesik rólam, részben azért, mert az már nem fért bele az övtáskámba – így viszont megkaptam, hogy gyengén adom magam elő, és ezzel végülis egyetértek :). A futás hangulatos, beszélgetős volt, nagyrészt Simone Lewis (nagyon kúl cicás pizsiben) és Pannonfunk társaságában – neki éppen fájt a lába, remélem, már jobban van. A hangulathoz nekem egy pici hiányérzetem volt csak: nem volt a futáshoz nóta, mint a strandoson. Amikor beértünk a Vörösmarty térre, még egy pár szót beszélgettünk, aztán hamar hazaindultam, mert hideg volt és fáztam. Hazáig még majdnem 4 kilit futottam, így összesen 12,83 kili lett a táv, kb. másfél óra alatt – ezt elfogadtam a 13 km-es futásnak.
A heti harmadik futásom ma volt, 8 km iramjáték. Itthonról futottam a szigetre, végre világosban, délután. Tökjó idő volt, sütött a nap és csak picit volt hűvös. Valahogy nem nagyon koncentráltam a tempóváltásokra, futottam, ahogy jött. A táv kicsivel több, mint 9 kili (ugyanaz, amit már futottam először augusztusban, aztán szeptemberben is egyszer), a mai időm 59:57 lett. Eddig ez a legjobb időm, pedig ebben benne van két piros lámpa és a szigeti kútnál egy frissítés – kb. egy hónappal ezelőtt 1:01:20-at futottam, és abban nem voltak benne a megállások. A végén persze muszáj volt belehúznom, szerettem volna egy órán belül elérni a célsarkot – és meglett, yesssz! :D
Az volt még a fura, hogy a hetem és a hétvégém eléggé fárasztó volt, a BÉF után három órát aludtam, utána ma azért többet, de a nap nagy részét ma is végigdolgoztam és végigtanultam, de mégis, amikor hazaértem a futásból, azt éreztem, hogy kipihentem magam a hétvégén :)