Fura dolgok tudnak lenni. A futásban azt tapasztaltam, hogy amikor nagyon akarok fejlődni, akkor nem megy: vagy lesérülök, vagy lassan tudok csak futni, vagy kínszenvedés az edzés, és nem találok örömet a futásban. Amikor pedig nem akarok semmit, csak futni egy jót, akkor egyrészt futok egy jót, másrészt az időm is egész jó, persze magamhoz képest.

Hasonló történt a nyáron nagyban is. Anno úgy döntöttem, hogy tanulok még egy szakmát, ami öt év volt, meg utána még három, ami alatt nyilván már próbáltam a szakmámban dolgozni. Hát, nem nagyon ment, azt hiszem, mondhatom azt, hogy az elmúlt három év tömény szívás volt ebből a szempontból. Aztán idén nyáron elfogadtam, hogy úgy tűnik, rosszul döntöttem annak idején: nem tudom az új szakmámat gyakorolni, úgyhogy maradok, ami korábban voltam, illetve nem keresek új állást, foglalkoztatom majd magam, aztán kész. Nem volt könnyű döntés, mert 8 év hosszú idő, mással is el tudtam volna dönteni, és kis vigasz csak, hogy ez alatt legalább érdekes dolgokkal foglalkoztam. A nyári döntésemnek az is része volt, hogy a phd-t még megcsinálom – nem a fokozat miatt, az eddig se nagyon érdekelt, hanem a lelki nyugalmam kedvéért. És most, amikor már nem akartam, két hét alatt két lehetőséget is kaptam – mindkettő a szakmámba vág, az egyik úgy tűnik, állás is (lekopogom azért), és még a sporttal is kapcsolatosak… Fura dolgok tudnak lenni :)