Most itthon vagyok Ménfőcsanakon, így aztán nyilván itthon futottam. Gondolkodtam, hogy szombat délután fussak-e vagy vasárnap délelőtt, aztán utóbbi lett, mivel szombat éjjel összesen vagy négy órát aludtam, és utaztam is, gondoltam, csak kipihentebb leszek vasárnap.
Ha reggel futok, mindig gond, hogy mit reggelizzek, aztán mikor induljak. Most 8 körül reggeliztem, úgy döntöttem, legyen normál reggeli, aztán legfeljebb kicsit később indulok majd, ezért aztán fél 10 felé indultam. A roppant tudományos tervem az volt mára, hogy futok olyan 45-60 percig, aztán visszafordulok. Nem volt nálam semmi, csak egy papírzsebkendő, meg nyilván az órám, mellkaspánt nélkül.
Itthonról indultam, el a templomig, aztán tovább. Az utcánk folytatása egyszer csak átvisz Győrújbarátra, nem akartam nagyon cifrázni, úgyhogy futottam, amíg tartott az út. Néhány percenként volt kék kút, mindegyik működött, a járda mellett virágok, a porcsinrózsa a kedvencem, nagyon szép volt az útvonal. Aztán visszafordultam, megjegyeztem, a Gesztenye utcánál, tudtam, kell majd az infó a térképrajzoláshoz. Az egyik elágazásnál már odafelé gondolkodtam, hogy le kéne arra futni, kicsit emelkedik az út, na meg valamennyire ismerős környék, erre van a gyermektábor, lánykori nevén az úttörőtábor. Odafelé úgy döntöttem, hogy nem futok még el arra, de visszafelé már bekanyarodtam. Jó volt fölfelé futni, 10%-os lejtő, ilyenkor kénytelen vagyok felemelni rendesen a lábam, bírom. Közben próbáltam kitalálni, milyen utcában vagyok. Valahogy az a szokás felénk, hogy sokszor a házszámot írják ki csak a házakra, főleg a hosszú utcáknál, így aztán kénytelen voltam addig futni, amíg meg nem tudtam, hogy a Liszt Ferenc utca ez, ettől valahogy jó kedvem lett, pontosabban még jobb, mint korábban volt. Aztán visszafordultam, és akkor láttam, milyen magasan vagyok, jó messze el lehetett látni, házak, dombok, gyönyörű volt, ha tudnék sírni, sírtam volna, de nem tudok, így nevettem. És rájöttem, hogy igen, ezt szeretném, hegyek között futni (bár ezek itt nyilván dombok, de ez most mindegy), mert ez király. Amúgy a jövő évi céljaim közé már korábban bekerült a Kékesfutás és a szekszárdi félmaraton, ez most megerősödött.
Szóval, vissza a Liszt Ferenc utcán, aztán vissza azon az úton, ami elvitt odáig. Amikor visszaértem a templomhoz, már Csanakon, gondoltam, még egy kanyar belefér, így fel és végig a Horgas utcán, az megint egy kis emelkedő, aztán a Győri út végéig el, és onnan vissza. Ez már ismerős környék volt, ha itthon futok, általában erre jövök. A Győri út vége felé éreztem először, hogy kezdek fáradni, a combomat kezdtem érezni, akkor már jóval túl voltam az egy órán, úgyhogy meg is beszéltem magammal, hogy a Győri úton csak a Malom utca elejéig futok majd, onnan hazasétálok.
Az egész 1:41:52 lett. Itthon rajzoltam térképet, 16,56 kilire jött ki a lefutott táv. Ha ez így van, akkor ez idáig a leghosszabb, amit egyben futottam. Kicsi hitetlenség azért van bennem, mert ha ez igaz, akkor 6:09-es kilométereket futottam, ami jóval jobb, mint amit általában futok. Eddig kétszer futottam három kört a szigeten, abból a jobbik is 7:22-es kilométerekkel ment. Nem tudom, számíthat-e ennyit, hogy most kipihentebb voltam, meg volt egy három hetes kihagyásom, ami alatt nemcsak a térdem gyógyult, hanem az agyamat is helyre tettem egy kicsit, meg nyilván az idő is kellemes futóidő volt, meg nem rekortánon futottam, hanem járdán. Szóval azért majd még egyszer megrajzolgatom az útvonalat, hogy biztos legyek, mennyi is az annyi. De amúgy akár kijön ez a táv, és ezzel ez a hozzám képest tökjó idő, akár nem, az biztos, hogy ez egy nagyon jó futás volt, minden percét élveztem.
UPDATE: Megrajzoltam az útvonalat újra (ezúttal egérrel, nem a tapipaddal), így 15,73 kili jött ki, ami 6:29-es kilométereket jelent. Ez amúgy nem változtat az egész lényegén, annyit legfeljebb, hogy ezt könnyebb elhinnem :)
