Hát, akkor, Gergő kedves kérésére (amit belinkelnék, ha tudnám, hogy kell úgy, hogy ne a bazi hosszú link látsszon, de előbb-utóbb ez is meglesz, végülis az oldaldoboz-szerkesztésre már rájöttem, a kép- illetve videóbeszúrást meg mindjárt ki is próbálom), szóval legyen egy rövid helyzetjelentés.
Nagyot léptem előre, hogy mi felé, azt még nem tudom, mindenesetre elmentem háziorvoshoz, aki elküldött ortopédorvoshoz vagy hova, szóval jövő hétfőn megnézik a térdemet. Meg egy füst alatt megnézetem a lábfejemet is, azt, amin átment az autó. Amúgy már nem fáj annyira a térdem, viszont még mindig érzem, főleg ha oldalra mozgatom, ami annyira nem jó. Azt tervezem, hogy hétfő előtt egy laza kört megpróbálok majd futni a szigeten, hogy lássam, mi történik terhelésre.
Emiatt aztán a félmaratont se tudom még, egyelőre egyáltalán nem tűnik reálisnak, hogy 7:10 átlagtempó alatt le tudok futni 21 kilit. Úgyhogy lehet, hogy ha egyébként fogok tudni futni (és miért ne tudnék), meg tesóm is tud, mert ő se futott, mióta szétment a térde (és miért ne tudna), akkor párosban futjuk majd le a szeptemberit, és majd novemberben a teljeset.
Úgy egyébként meg, időközben kedvenc égszínkékeim megnyerték a Copa Américát, éljen! Kb. az utolsó negyedórát láttam a meccsből ... de legalább annyit láttam.
Meg eljött az idő, hogy valami zenét feltegyek már ide. Ennek semmi köze nincs a blog témájához, annyi talán, hogy valami miatt ez a dal volt a fülemben, amikor először találkoztam a köcsögökkel. Íme:
Nagyon bírom ezt a dalt, a Marika-Marikát. Brelt eleve, az meg, hogy ez a két szép nyelv, egy latin és egy germán, egy dalban hallható, felülmúlhatatlan.
Amúgy, ha már friss élmények nem tudnak érni futás közben, idézzük a közelmúltat, legyen egy kép az UB tájáról (e_easy képe).