Egy hét múlva a Balaton partján fogok futni valahol. Vagy lehet, hogy épp a váltásomra várok majd, vagy az autóban ülök éppen, sőt még az is lehet, hogy éppen alszom, bár talán utóbbinak lesz a legkisebb esélye. A Futóblogon szerveződő csapatok közül a #2-be kerültem; ezt persze eleinte csak rácsos linzer kettőként emlegettem, de miután szerdán találkoztam a csapattársaim egy részével, be kellett látnom, hogy ez a név a legkisebb mértékben sem találó a csapatra. Úgyhogy egyelőre marad a hivatalos név, vagyis saját használatra nyilván A csapat, merthogy ez lesz az első, hogy körbefutom a Balcsit egy csapattal, 9 futótárssal.
Két szakaszt választottam. Az első, amiben biztos voltam, hogy ott szeretnék futni, Akarattya környéke volt. Anno még az átkosban sokszor voltunk itt a Graboplast üdülőjében, ami ma már persze nem létezik; a kertmozi néhány éve még megvolt, most nem tudom, mi a helyzet – jó lesz megint egy futó pillantást vetni erre a környékre. Valószínűleg vasárnap hajnaltájt fogok itt futni, egy kb. 9 kilométeres szakaszt. A másik szakaszom korábban lesz, Szigliget környékén, bő hét kilométer – azt „véletlenül” választottam, az volt a szempont, hogy elég messze legyen időben Akarattyától, hogy tudjak pihenni a két táv között. Aztán utána jöttem rá, hogy azért volt ismerős Szigliget neve, mert egyszer ott is nyaraltunk… Mondjuk, azt remélem, hogy nem lesz olyasmi hatása a Balcsinak rám, mint ősszel volt a siófoki verseny előtt; bár azóta voltam már a Balaton partján, és nem volt semmi ilyesmi, úgyhogy jó eséllyel rendben leszek.
Amúgy az UB-ra intenzíven edzek, például most is: ahelyett, hogy aludnék, írok. Meg a héten kedden-szerdán is kb. négy órát aludtam, volt rá esély, hogy teljesen zombi leszek, mikor először találkozunk a csapattársakkal – aztán annyira végülis nem éreztem magam annak.
Amúgy néha futok is, de asszem, arról majd külön írok.