Lassan másfél hete volt a Vivi, meg előtte az utolsó 6É – jobban belegondolva akkor két nap alatt futottam 20 km-t, ami nem rossz. Utána persze felmerült, hogy most hogy is tovább. Idénre a Vivicittá volt az egyik célom, ez most megvan, de hosszú még ez az év. Gondolkodtam azon, hogy a távolságot növeljem tovább, vagy a tempót, és hát nem kellett azért hosszas gondolkodás, most a tempót kéne, hogy ne a záróbusz legyen a mérce. Így aztán kerestem egy olyan edzéstervet, ami a tempón javít. Egy 12 hetes „10 kilométer 50 perc alatt”-edzéstervet találtam, ezt a héten már el is kezdtem. Heti öt futás az eddigi három helyett, viszont nagyrészt rövidebbek, legalábbis egyelőre. Fura is volt hétfőn 30 perc után leállni, amikor még nem értem végig azon a távon, amit leggyakrabban futok. De legalább utána még sétáltam egy kicsit – télen, amikor ajtótól ajtóig futottam, ez hiányzott.
Azért ott van a kisördög, hogy oké, most növelem a tempót, de kicsit sajnálom, hogy közben a távot nem tudom. Na, nem baj, majd utána. Júliusra, ha minden jól megy, gond nélkül megy a tíz kilométer a mostanihoz képest gyorsabban, utána pedig újból a távot tudom növelni. A következő cél a félmaraton lehet – mondjuk az őszi siófoki versenyen már talán.
