Az utolsó bejegyzés óta nagyon sok idő telt el, nagyon sok minden történt, nem annyira a futással kapcsolatban, mint egyébként.
Szóval a blogon az az utolsó hír, hogy tavaly nyáron elmentem a Szelidi tó futásra, utána futottam párszor. Szeptember elejére visszajött az a nagyon jó érzés, amit futás közben érzek, azt hittem, a kihagyás a múlté. Aztán volt egy amúgy tökjól sikerült egy órás futásom, és utána a következőt kb. 8 perc után abba kellett hagynom, mert fájt a térdem...
De ez a kisebb bajok közé tartozott az elmúlt időszakban: tavaly ősszel nagyon sokat dolgoztam, közben elkezdtem egy új szakmát tanulni, év végére nagyon kimerültem. Aztán január elején váratlanul meghalt anyukám... Annak idején apukám halála után kezdtem el futni, részben terápiaként, részben azért, hogy az élet megbecsülésére emlékeztessem magam. Erre most megint szükségem van, mert változatlanul nagyon sokat dolgozom, a mostani szakmámban eljutottam odáig, hogy néha úgy érzem magam, mint Welsh atya az övében, az új szakmám tanulására is kevesebb idő jut, mint szeretném - és mindehhez járul mindaz, ami anyukám halála után rendeznivaló van bennem és a külső világban is.
Szóval nem egyszerű, de élet, ami kedves - és ma, idén először végre elmentem futni, 25 percet futottam, jól esett, nem fájt semmim és közben a kedvem is jobb volt.
