Futok.

A blog egy kezdő futó kalandjairól szól; futásról és talán másról is.

Friss topikok

  • bellone: Futás a természeteben: túlkészülés, tudományoskodás, kudarc, kudarc, tapasztalat, kudarc, részsike... (2016.10.07. 20:48) Szelidi negyedszer, kicsit másképp
  • csiripiszli12: @regulat: Mondjuk ebben van valami :) Köszönöm a biztatást, legközelebb szerintem összekapom magam... (2016.05.04. 09:56) 2. Shakespeare-futás
  • csiripiszli12: @bencsikp: Köszi szépen! Igen, egyébként azért szerveztem így a külföldi utat, hogy futhassak egye... (2015.11.16. 14:56) Porto Family Run: 15 km az óceánnál
  • csiripiszli12: @BGy: Így teljesen érthető, hogy most nem a futás a fontos. Kívánom, hogy legyen boldog ez az új s... (2015.08.05. 09:13) UB félig
  • csiripiszli12: @pantomimes: Mondjuk az is igaz, hogy a hét alkalom nem volt olyan kevés. Az tényleg rossz lehet,... (2015.03.14. 21:55) Visszapillantó: 2015. február

2012.08.12. 18:34 csiripiszli12

Nem írom le,

Címkék: suhanj! verseny segítőként

milyen az, amikor van egy futóverseny, amin nem futok. Azt sem, milyen így találkozni a futótársakkal. Amikor rájövök, miközben adom a rajtcsomagokat, hogy itt a fél tavalyi UB-csapatom: a Balfék, a Vigyorgós, a Magas, a Keményseggű, na meg a Dagadt; aztán később arra is, hogy a fél idei is itt van. Majdnem futottam is egyikükkel egy csapatban, aztán mégsem. Meg vannak itt Csigák (köszi a sütit!), Köcsögök és Futrinkák; terepfutók és futóklubosok; itt van Pecsenye (bár nem rózsamályvaszínben kicsit szokatlan) és Lubics Szilvi, a felfoghatatlan. Amikor Attila név szerint biztatja a futókat a fordítónál; kérdezem, miért nem fut, mondja, kb. negyvenen kérdezték már tőle ugyanezt, és elmondja nekem is, miért; fogalmam nincs, hogy ismeri meg méterekről a sötétben a futókat, de megismeri; aztán egy idő után én is megismerek jó néhány futót. Amikor Péter Attila is fut, és amikor elfut előttünk a fordítónál, kicsit szórakoztat bennünket; amikor jönnek a futók, minden körben elfutnak előttünk, és megköszönik a biztatást.

Azt sem írom le, milyen az, amikor ott vagyok a fordítónál, és nincs erőm azt mondani, hogy hajrá; aztán eszembe jut, hogy basszus, nekem erre nincs erőm, a futótársam meg fut, és akkor a következő futónál már van erőm. Meg amikor augusztus van, és van rajtam egy farmer meg egy túranadrág, felül meg egy ujjatlan, egy hosszú ujjú, egy túrapolár és egy kölcsönkért kapucnis melegítőfölső, meg a fejlámpám, hogy melegítsen a pántja, és fázom; és amikor reggel a bundáskenyerektől melegszik át a kezem.

Amikor bandukolok vissza a versenyközponthoz, és jön a garantált napfelkelte, de nem jön, vagy csak nem látom, a meteorzápor.

Amikor látom Nagy Pétert, és erőt veszek magamon és nem kérdezem meg tőle, lesz-e jövőre az UB-n női póló; még egyszer látom, akkor is erőt veszek magamon; harmadszor is látom, akkor kérdezek is tőle valamit, de nem azt, hogy lesz-e jövőre az UB-n női póló; éljen, a kísértést legyőztem, de ennek a kérdésnek is eljön majd a maga ideje.

Azt sem írom le, milyen az, amikor először töltök együtt hosszabb időt kerekesszékes sportolókkal; amikor természetes lesz, ami régebben szokatlan volt. Meg az, amikor szombat délben még nem tudom, kinek a szülinapja lesz másnap, és vasárnap reggel már megköszöntöm én is.

Nem írom le azt sem, milyen, amikor szombaton palacsintát reggelizek, vasárnap meg tortát; együtt emberekkel, akiknek a többségét szerdán még nem ismertem.

 Azt is leírhatnám, milyen a piac szombat reggel 8-kor, amikor 50 kiló banánt akarunk venni. És milyen, amikor 10-kor még nem tudom eldönteni, ébren vagyok-e már, vagy csak úgy érzem, hogy nem. Meg amikor fekete pókhálót söprök le a plafonról és a falakról, és vigyázok, hogy a pókoknak ne legyen baja; mosom fel a követ, és nem látom, hogy ennek lenne látszatja, de úgy döntök, hogy van. Mikor húzkodom ki a növényeket az ajtó előtt, hogy szebb legyen a porta, és közben azon gondolkodom, hogy szegény növények, eddig éltek, mostantól nem, valamiféle tényleges vagy vélt felsőbb ok miatt; és eszembe jut, hogy pont ezt a gondolatmenetet futtattam végig két éve nyáron, három nappal apám halála előtt, amikor Csanakon gazoltam a kertben. Leírhatnám, hogy milyen, amikor vasárnap hajnalban egy kutyát látok, akinek hiányzik a gazdája; ránézek, mintha arca lenne; vigasztalom, talán így picit jobb neki akkor éppen.

Nem írom le, milyen koncentrációs és kooperációs gyakorlat a megegyező számozású csapatrajtszám, egyéni rajtszám és lufi összerakása az ugyanolyan számú szatyorba, és mindehhez a megfelelő számú szórólap hozzáadása. Azt sem, hogy a négy darab biztostű össze- és rajtszámra rátűzése milyen személyiségfejlesztő játék.

Még sok minden van, amit nem írok le. De azt leírom, hogy a Suhanj!-baba nagyon helyes, és hogy jó volt ott lenni a versenyen, ahol nem futhattam.

UPDATE (2012.08.13. 20:00) Íme a Suhanj!-baba. (A babát a Figurka Design készíti, a képet az ő engedélyükkel teszem fel. Köszönöm!)suhanjbaba.jpg

8 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://kedvesazelet.blog.hu/api/trackback/id/tr154708645

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

BGy · http://babosi.blog.hu 2012.08.13. 09:04:11

Örülök én is, hogy ismét találkoztunk, köszi a biztatást. A fordítónál nem bírtam mindig köszönni, mert az elején a levegőm volt kevés, a végén pedig már annyira fájt a derekam, hogy befordultam teljesen. De hamarosan megírom a beszámolót is.

csiripiszli12 · http://kedvesazelet.blog.hu/ 2012.08.13. 09:14:42

@BGy: Jó volt benneteket látni újra! :)
Nem gond, hogy nem tudtál mindig köszönni, amikor futok, többnyire nekem sincs energiám reagálni a biztatásra.
Kíváncsi vagyok a beszámolódra, húzós lehetett ez a verseny!

DaMartian 2012.08.13. 12:55:17

Én is köszönöm neked (is) a segítséget és a bíztatást! És legközelebb már tessék velünk a pályán lenni! Bár tiszteletem felétek nagyobb, mint a futók, akár az egyéniek felé... Egész éjjel, hajnalig ott állni és kiszolgálni minket lankadatlanul, na ez a heroikus...

mgergoo · http://dagadtkocsog.blog.hu/ 2012.08.13. 14:20:48

Jó voltál ebben a szerepben is Timi, azért remélem minél hamarabb visszatérsz a pályára. Köszi az extra bundáskenyeret :-)

csiripiszli12 · http://kedvesazelet.blog.hu/ 2012.08.13. 17:44:33

@DaMartian: Nagyon szívesen! Örülök, hogy láttalak Téged is, meg Fruzsit is :)

Mentem volna most is, csak sajnos fáj a térdem... :( Azért bízom benne, hogy minél hamarabb futhatok újra, mert már nagyon hiányzik a futás.

csiripiszli12 · http://kedvesazelet.blog.hu/ 2012.08.13. 17:52:16

@mgergoo: Köszi! Remélem, hamarosan futhatok újra :)

Nagyon szívesen az extra bundáskenyeret! Egyébként nem kivételeztem veled, akkor adtam, amikor már mindenkinek adhattam :)

Simone Lewis · http://uccuneki.blog.hu/ 2012.08.14. 13:58:22

Dejóírás! Agyaltam én is, hogy mint segítő jelentkezek, de már volt végül a program. Pedig a beszámolód alapján nagyon jó esemény volt így is! Jobbulást a "térgyedkalácsának" :)

csiripiszli12 · http://kedvesazelet.blog.hu/ 2012.08.14. 23:02:51

@Simone Lewis: Köszi! Igen, nagyon jó volt, örülök, hogy ott lehettem! :)
Köszi szépen. Lehet, hogy hamarosan óvatosan próbára teszem...