Futok.

A blog egy kezdő futó kalandjairól szól; futásról és talán másról is.

Friss topikok

  • bellone: Futás a természeteben: túlkészülés, tudományoskodás, kudarc, kudarc, tapasztalat, kudarc, részsike... (2016.10.07. 20:48) Szelidi negyedszer, kicsit másképp
  • csiripiszli12: @regulat: Mondjuk ebben van valami :) Köszönöm a biztatást, legközelebb szerintem összekapom magam... (2016.05.04. 09:56) 2. Shakespeare-futás
  • csiripiszli12: @bencsikp: Köszi szépen! Igen, egyébként azért szerveztem így a külföldi utat, hogy futhassak egye... (2015.11.16. 14:56) Porto Family Run: 15 km az óceánnál
  • csiripiszli12: @BGy: Így teljesen érthető, hogy most nem a futás a fontos. Kívánom, hogy legyen boldog ez az új s... (2015.08.05. 09:13) UB félig
  • csiripiszli12: @pantomimes: Mondjuk az is igaz, hogy a hét alkalom nem volt olyan kevés. Az tényleg rossz lehet,... (2015.03.14. 21:55) Visszapillantó: 2015. február

2012.06.25. 23:19 csiripiszli12

Először és utoljára

Címkék: fülbevaló edzések

Vasárnap kényelmes 12 kilométert kellett volna futnom. Ha már így kezdem, sejthető, hogy végül nem így lett.

Délelőtt SUHANJ! edzés volt, az UB-csapatokkal közösen, fényképezkedés, miegymás. Gondoltam, elmegyek, végülis Suhanj! csapat a mienk is az UB-n, az eredeti is, meg a végleges is. Eredetileg úgy volt, hogy a Suhanj! Köcsög! csapat tagja leszek, de végül a NonPlusUltraBalaton, lánykori nevén Suhanó Rózsaszín Párducok csapat tagjaként fogok jövő hétvégén a Balatonnál futni. Még soha nem voltam Suhanj! edzésen, gondoltam, itt a remek alkalom, hogy menjek. És tényleg az volt: a kezdeti téblábolás, a csapatok fényképezkedése és egyebek után mentünk egy közös kört, meg utána még egy háromnegyed kört, azt már kicsit gyorsabb tempóban. Jó volt együtt futni a kerekesszékes sporttársakkal, vidám volt a dolog. Viszont nagyon meleg volt, így aztán úgy döntöttem, hogy elég lesz délelőttre ennyi, nem erőltettem a dolgot, pedig előtte még úgy gondoltam, hogy lefutom a tervezett távot. Na nem baj, kb. hat kili lett így a táv. Utána egy kis beszélgetés, palacsinta, süti, nem is kell ennél jobb – és még pólót is sikerült rendelnem, ami kész lesz az UB-re; tiszta jó. Ja, és amúgy bringával mentem a szigetre, még jobb.

Szóval úgy tűnt, hogy ennyi lesz vasárnapra a futás, de aztán elkezdtem készülődni az esti programra. A koliba mentem búcsúgálára; a koliba, ami még pár napig működik. A fővárosi közgyűlés úgy döntött, nem tartja fenn tovább. Biztos megvolt erre a maguk oka, ami történetesen nem érdekel – én csak azt tudom, hogy ez egy jó hely volt, és hogy júliustól már nem lesz. Elnémul a kis zenedoboz. Tehetetlenséget, szomorúságot és dühöt érzek; csesszék meg! Még úgy is, hogy nyilván, minden változik, és lehet, hogy ami most tiszta veszteségnek tűnik, valami újnak és jónak lesz a kiindulópontja – kívánom a csapatnak, hogy így legyen.

Készülődés közben jutott eszembe, milyen jó volt tavaly egyszer hazafutni onnan. És az is eszembe jutott, hogy ezt most utoljára tehetem meg. Az is a késő esti futás mellett szólt, hogy az UB előtt így meg tudtam nézni, milyen, ha egy nap kétszer futok. Igaz, jövő hét végén nem 6 km vár rám először, hanem 16, és utána nem három, hanem kb. tíz – de azzal ráérek majd akkor és ott foglalkozni. Szóval így végül futócuccban mentem. Na azért nem sima futónadrágban, hanem futószoknyában – úgy döntöttem, az majdnem úgy néz ki, mintha szoknya lenne leggings-szel. A póló póló, a futócipőt meg nem tudom mentegetni, lehet, nem is akarom; az bizony futócipő.

Utoljára voltam a kis udvaron; de remélhetőleg nem utoljára a csapattal. A hely megszűnik, nyilván ezzel lezárul egy korszak. De az emberek megmaradnak, ami reményt keltő. Mondjuk akkor ott az udvaron nem a reményt éreztem, hanem a szomorúságot, ahogy jöttek a dalok, és velük az emlékek is. Pedig volt, amit most hallottam először – az egyik különösen kedves a szívemnek, mivel én fordítottam. Egész sok minden megmaradt a fordításomból; nagy öröm, hogy a sok lefordított dal közül egyet végül hallhattam :) A műsor végén elköszöntem: viszontlátásra – úgy legyen!

kék fülbevaló 3.jpg És akkor elkezdtem hazafelé futni. Kényelmesen kellett volna futnom, ami 140 alatti pulzust jelent, de már a körúton, pár száz méter után 150 volt. Nem tudtam lazán futni, inkább lendületesre sikerült a futás, vitt a lábam, vittek az érzelmek. Érdekes volt, hogy most nem változott a dal, ami a fülemben volt – végig az utolsó, a Brian életéből, vagyis nyilván a Spamalotból… Közben vége lett a Körútnak, vagyis nyilván nem lett vége, csak én fordultam be a Nyugatinál. Oldalra néztem, egy kivetítőn sötétkék ruhás emberek ugráltak – csak nem győztek az olaszok?! A következő kivetítőnél hallottam, hogy de igen. Na, ennek anyu biztos örül; az olaszoknak szurkol, amióta nincs jó magyar foci. Végig a Vácin, nem a legszebb környék. Érdekes, ha sötétben futok egyedül, nem félek; ugyanitt bringával lehet, hogy félnék. Hamar itt a Lehel tér, aztán a Dózsa, mindjárt otthon vagyok.

Összesen kicsit több mint 9 kilit futottam ezen a napon, kb. egy óra alatt, két részletben (9,12 km, 1:02:08, 6:49/km). Ez kevesebb, mint a terv, viszont gyorsabb is, de ezen a napon nem ez volt a lényeg. Hanem a két hely, ahol voltam: egyiken először, másikon utoljára.

4 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://kedvesazelet.blog.hu/api/trackback/id/tr934611296

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

BGy · http://babosi.blog.hu 2012.06.26. 07:27:44

Tudtad, hogy a Lehel téren lévő templom a zsámbéki kiegészített másolata? Szerintem az egyik legszebb az országban. Arrafelé laktam én is, minden nap megcsodáltam.

csiripiszli12 · http://kedvesazelet.blog.hu/ 2012.06.26. 08:39:53

@BGy: Nahát, nem tudtam! Ha legközelebb arra járok, megnézem jobban.

Simone Lewis · http://uccuneki.blog.hu/ 2012.06.26. 10:04:05

@BGy: Én mindennap látom és mindennap megcsodálom, de ezt én sem tudtam! (nekem még az ecseri úton lévő is tetszik)

bellone 2012.06.29. 22:52:45

Folyamatosan összetűzésbe kerülök az erdészekkel (és vadászokkal). Hivatalosan ők a természet védelmezői, én pedig a kisember, aki jobban tenné, ha "otthon nézné a tévét".

Azt látom, hogy tarra vágják az erdőt és több köbméter szemetet hagynak maguk után. Ráadásul a tarra vágott területen a gaz és a nem őshonos fajok nyernek teret (akác pl.), ami hosszú távon is megalapozza a későbbi rombolás indokát (ez csak akác...:()

Hogyan lehet védekezni? Sehogy. Volt, hogy nyolcan jöttek rám husángokkal, csak mert áthaladtam a "területükön", ahol éppen dolgoztak. Hogyan lehet mégis védekezni? Keresek más útvonalat, ahol az erdő új arcát mutatja.

De azt gondolom, hogy a föld összes erdésze sem képes legyőzni a természetet (és hiába próbál mindenkit elzavarni a picsába!:)).

Allegória ez is mint a hitem, ami rohadt erős.