Futok.

A blog egy kezdő futó kalandjairól szól; futásról és talán másról is.

Friss topikok

  • bellone: Futás a természeteben: túlkészülés, tudományoskodás, kudarc, kudarc, tapasztalat, kudarc, részsike... (2016.10.07. 20:48) Szelidi negyedszer, kicsit másképp
  • csiripiszli12: @regulat: Mondjuk ebben van valami :) Köszönöm a biztatást, legközelebb szerintem összekapom magam... (2016.05.04. 09:56) 2. Shakespeare-futás
  • csiripiszli12: @bencsikp: Köszi szépen! Igen, egyébként azért szerveztem így a külföldi utat, hogy futhassak egye... (2015.11.16. 14:56) Porto Family Run: 15 km az óceánnál
  • csiripiszli12: @BGy: Így teljesen érthető, hogy most nem a futás a fontos. Kívánom, hogy legyen boldog ez az új s... (2015.08.05. 09:13) UB félig
  • csiripiszli12: @pantomimes: Mondjuk az is igaz, hogy a hét alkalom nem volt olyan kevés. Az tényleg rossz lehet,... (2015.03.14. 21:55) Visszapillantó: 2015. február

2012.02.29. 03:29 csiripiszli12

Lelkifröccs: a kövérségről

Címkék: elhízás lelkifröccs

Szándékosan nem szépítgető szót használtam a címben. Beszéljünk most hát erről, a kövérségről, ami születésem óta jelen van, vagy ténylegesen, vagy fenyegetésképpen.

Koraszülött voltam, alig maradtam életben, érthető tehát, hogy anyu nagyon féltett. Ez többek között abban nyilvánult meg, hogy rettenetesen etetett. Hogy csecsemőkoromtól fogva, azt onnan tudom, hogy láttam egy képet, kb. egyéves lehettem rajta, és kb. úgy néztem ki, mint ez a kiskutya itt. Ez később is így volt; amire emlékszem kislánykoromból, az az, hogy kb. kétszer akkora voltam, mint a többi lány az oviban és később az általánosban. Ez akkor még nem volt olyan gyakori, mint manapság, ezért aztán, mivel a gyerekek elég kegyetlenek tudnak lenni, kaptam is a társaimtól elég rendesen.

Ami érdekes, hogy már valahol általános iskola elején is próbáltam valamit tenni ez ellen, merthogy nagyon zavart. És mit tettem? Elmentem görkorizni, meg, igen, kocogni. Ez azért a 70-es évek végén, vidéken nem volt nagyon megszokott, így aztán emiatt újabb gúnyneveket kaptam: a Lufihoz (gondolható, hogy nem könnyedségem, hanem alakom miatt kaptam ezt a nevet) a Kocogi is társult. (Figyelem! Nem javaslom senkinek, hogy kipróbálja, ma hogy reagálok ezekre – nem biztos, hogy jól… persze, most, hogy leírtam, az se biztos, hogy rosszul. De akkor se javaslom.) Abba is hagytam hamar ezeket a próbálkozásokat.

A tesióra maga volt a rémálom – folyamatos kudarc. Leginkább futni utáltam, tíz méter után majdnem meghaltam. Nem tudtam, hogy lassan kell elkezdeni futni. Ötödikben vagy hatodikban aztán kaptunk egy tanárt, aki elég hírhedt volt arról, hogy nem okozott neki gondot, hogy jól odamondjon az embernek. Egyszer futottunk tesiórán, piros melegítő volt rajtam, és megállított. „Hogy néz ki a lábad? Mindennap futnod kéne”, szólt – ez a mondat lassan 30 éve, hogy kiesett a száján, de még mindig kísért. Meg tudnám mutatni, hogy a pálya melyik részén voltam, amikor ez elhangzott. Viszont ugyanez a tanár volt az, aki a közeli nagyvárosból minden nap futva jött ki a suliba – rövidnadrágban, télen is; hülyének is néztük. Érdekes, hogy amikor elkezdtem futni, és már voltam pár versenyen, eszembe jutott, hogy megkereshetném, de aztán nem tettem, és valószínűleg nem is fogom megtenni.

A tesiórát azért is utáltam, mert azon túl, hogy a legtöbb dologban béna voltam, amikor csapatversenyre került a sor, mindig az utolsók között voltam, akik csapatot találtak – mert garantáltan az a csapat lett az utolsó, amelyikhez csatlakoztam, és ez nagyon szar volt.

A kamaszkorral azért jött változás, onnantól nem voltam látványosan nagyobb, mint a kortársaim. Nyilván volt rajtam felesleg és puhány voltam, de mégis jobb lett a helyzet.

Arra viszont, hogy mozogni jó, csak a húszas éveim közepén jöttem rá. Akkor callanetics-et, egyfajta alakformáló tornát kezdtem csinálni, később jógát – az fontos szempont volt, hogy ne kelljen nagyon megizzadni közben.

Aztán elkezdtem egy egyetemet, és munka mellett tanultam. Ez sok mindennek nem tett jót, többek közt annak se, hogy semmi mozgás mellett iszonyúan étkeztem: ami éppen jött, péksütik ezerrel. Nem is csoda, hogy megint meghíztam. Adatot is tudok erről már mondani: a 167-es testmagasságomhoz 75 kilóig híztam. Ez 26,89-es BMI-t jelent. Ekkor mondtam azt, hogy eddig és ne tovább. Részben azért is, mert ekkor már egészségpszichológiára specializálódtam, és azt gondoltam, hogy tudok hihetően foglalkozni mondjuk a szívbetegségek prevenciójával, ha magam is elhízott vagyok? Ez 2007-ben volt amúgy.

Tehát kezdésképpen megcsináltam a döntési egyensúly nevű gyakorlatot; fontos volt, hogy először fejben tegyem rendbe, hogy miért is akarok lefogyni. Arra is rájöttem, hogy nálam a rendszertelen étkezés és a hülyeségeket evés a fő probléma – utóbbiak között az is, hogy édességet mindennap eszem. Aztán elkezdtem az étrendemet megváltoztatni és heti kétszer mozogtam. Alapul Béres Alexandra könyvét vettem; amire emlékszem, a sok zabkása mellett, az, hogy nekem az segített sokat, hogy kéthetente lehetett enni magas kalóriatartalmú ételt is, ezért aztán kéthetente szépen elsétáltam a Vanillin Cukrászdába, és ott a lehető legcsokisabb sütiből ettem egyet teljes lelki nyugalommal.

A mozgás egy tornagyakorlatsor volt alapvetően, az, amit a könyvben találtam. Emellett kb. háromszor elmentem futni is. Ezzel az volt a gond, hogy nem tudtam végigfutni a rakparton megállás nélkül, és ezt kudarcnak éltem meg. Na meg egyszer egy jóember beszólt a rakparton, hogy „sokat kell még futnod, hogy lefogyj”. Úgyhogy a futás ennyiben is maradt akkor.

Csaknem egy év alatt fogytam 11 kilót, tehát 64 kiló voltam, amikor nagyjából visszaálltam a korlátozásmentes étkezésre. Ezt a súlyt egyébként nagyjából azóta is tartom – 67 kilónál nem mentem feljebb. A kilókban történt változás mellett a körméretek talán beszédesebbek: derék-, csípő-, mell- és combkörfogatom 9-6-5-4 centivel lett kisebb az első 4 hónap alatt. Később sajnos nem írtam, csak 2010-ből vannak adataim, amikor már futottam, lényeges változás a mell- és a combkörméretben történt, további 4-5 centivel lett kevesebb.

Futni nem azért kezdtem 2010 nyarán, hogy fogyjak – ezt már leírtam máshol.

Jelenleg normál a testsúlyom, 65 és 67 között ingadozik. A télen kicsit felszedtem magamra, a hastájékra – ez zavar. Tornázom rá, sőt, már eszembe jutott, hogy kicsit megint bele kéne nyúlni az étrendembe. Ez amúgy mindig téma; ahogy látszik, felnőttként sose voltam extrém mértékben elhízott, mégis, ez a téma tényleg folyamatosan jelen van.

28 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://kedvesazelet.blog.hu/api/trackback/id/tr434223026

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

BGy · http://babosi.blog.hu 2012.02.29. 07:06:46

Jó bejegyzés! Gyerekkoromban én a másik oldalon álltam, azaz csúfoltam az évfolyam egyetlen kövér gyerekét. Egy nyáron, amikor serdült, pálcikára fogyott, alig ismertük meg. És nem vágta a fejünkhöz addigi bunkóságunkat, pedig joggal tehette volna. A mai fiatalok között viszont ránézésre 70% túlsúlyos, duplaseggű tinilányok mászkálnak kólásüveggel a kezükben, és ami meglep, hogy a fiúknak ez tetszik! 10 év múlva ezeknek magas vérnyomása, vagy cukorbetegsége lesz. Nekik is és nekünk is sokba fog ez kerülni, de amíg az élelmiszeripar önti ránk a szemetet, amit ezek a szerencsétlenek meg is esznek, nem tudunk mit tenni. Amíg nem én döntök erről, addig úgy látom, nem lesz változás. Csak egy fél évre lehessek nagyfőnök ebben az országban! :))))

pantomimes · http://ennyirefutja.blog.hu/ 2012.02.29. 08:51:43

Teljesen együtt tudok veled érezni. Én gimiben híztam meg, amikor beindult az alkoholizálás, cigizés, abbahagytam azt a kevés sportot amit addig csináltam. A tesi tanár egy diktátor volt, alázott folyamatosan az egész osztály előtt, azt mondta úgy nézek ki, mint egy 50 éves alkoholista. Elvárta, hogy olyan gyakorlatokat is megcsináljak, amit a legatletikusabb srácok is alig tudtak és nálam ez már balesetveszélyesnek tűnt, ezért elkezdtem lógni, mert volt akit ütött órán, szóval nem volt egyszerű történet :) Aztán visszamentem és beleadtam mindent, persze kaptam vagy 20 1-est, de nem buktatott meg és azt mondta, hogy büszke rám, mert mindezek után oda mertem elé állni. Bennem is mély nyomokat hagyott a dolog és ezek után még 6 évig tagadásban éltem és híztam tovább. Manapság én is gondoltam rá, hogy írok neki, hogy talán, egy kicsit az ő hatása is benne volt abban, hogy elkezdtem a futást, de aztán egyszer még otthon láttam egy rendezvényen és nem nézett ki túl jól, akkor rájöttem, hogy valószínűleg nem is emlékezne rám.

Nekem annyi "szerencsém" volt, hogy nem gúnyoltak az osztálytársaim, bár már gimis voltam, akkor már érettebbek az emberek.

Simone Lewis · http://uccuneki.blog.hu/ 2012.02.29. 09:09:18

De jó poszt! Nem lehetett semmi megélni a gyerekkori csúfolódásokat, a gyerekek nagyon kegyetlenek tudnak lenni.
Én szerencsére soha nem voltam túlsúlyos, gyerekkoromban heti 5x sportoltam, aztán abbahagytam hosszú évekre, de nem figyeltem a súlyomra, meg hogy mit/mennyit eszek. Most, hogy futok, baromi nehéz volt a 158 centis "magasságomhoz" adott 57 kilómból leadni 4-5 kilót, de sokkal-sokkal jobb így futni.
Ami még érdekes, hogy régen nem igényeltem az édességet. Amióta futok, megveszek, ha nincs valami csokika délután... :(

csiripiszli12 · http://kedvesazelet.blog.hu/ 2012.02.29. 19:19:54

@BGy: Tényleg szomorú, én is szoktam figyelni, mennyi elhízott, szétfolyós fiatal van. Előfordul, hogy majdnem odamegyek hozzájuk és megcibálom őket, hogy térjenek észhez, de még sose tettem meg. És igen, ha most sok a cukorbeteg meg a szívbeteg, mi lesz ezekkel a fiatalokkal... Én támogatnám, hogy nagyfőnök legyél ebben az országban :))

csiripiszli12 · http://kedvesazelet.blog.hu/ 2012.02.29. 19:39:00

@pantomimes: Érdekes, hogy nem gondolnám rólad, hogy valaha volt hasonló problémád, annyira más most a testalkatod. De tényleg húzós lehetett ez a gimis időszak, még úgy is, hogy az osztálytársaid békén hagytak! Azért érdekes, hogy egy-egy tanár milyen mély nyomokat tud hagyni.. Amúgy ha írnál neki, valószínűleg tényleg nem emlékezne rád, de végülis ha úgy érzed, megpróbálhatod, hátha mégis emlékszik :)

Én a gimis tesiórákról egy dologra vagyok büszke: fejembe vettem, hogy csak azért is megcsinálom a gerendán bukfencet. Bejártam délutánonként gyakorolni, és a végén tényleg meg tudtam csinálni :) Pedig rettegtem, hogy leesek :D

csiripiszli12 · http://kedvesazelet.blog.hu/ 2012.02.29. 19:43:47

@Simone Lewis: Elhiszem, hogy jobb 4-5 kilóval könnyebben futni. Én is szeretnék pár kilót leadni.

Az édesség sajnos nekem is szokott kelleni, és nemcsak amióta futok. És én ráadásul inkább a sütit szeretem :( Mondjuk arra azért törekszem, hogy ne legyen mindennap, mert annak idején ez benne volt abban, hogy meghíztam, és nem szeretnék oda visszakerülni.

effe 2012.02.29. 21:41:38

gyerekkoromban én is a másik oldalon álltam, de csak kilók tekintetében. az utcán az ismerősök mindig fanyalogva kérdezték a szüleimet, hogy mi baja van ennek a gyereknek. egyszerűen csak nagyon sovány voltam. a sport nálunk ismeretlen fogalom volt, pedig attól megerősödhettem volna.

gerendán bukfenc? tényleg kellett ilyet? ez emberkínzás. én még fejenállni sem tudtam, csak fal mellett mertem. a csapatverseny dolog nálam is ugyanígy működött :)

lehet, hogy ezért van ilyen sok duplaseggű csaj, mert őket is inkább elijesztik a mozgástól a hülye tesiórákon.

daikini 2012.02.29. 23:10:55

hát ez nekem is kényes téma, mindig sportoltam, sportagozatos suli mellett még mást is, mégis mindig egy kicsit puhos voltam, kövér nem, de mindig volt egy kicsi úszógumi, ami nagyon zavart és sokat szenvedtem miatta! Soha sehol nem mertem levenni a pólom ilyesmi..Bár nem csúfoltak miatta ennyire vészes azért nem volt a helyzet, de engem legalább annyira zavart, mintha csúfoltak volna! Ez a kicsi felesleg mindig megvolt bármit, bármennyit csináltam. De ezért is mindig sokat küzdöttem, hogy ne hízzak tovább, fél életem a diétáról szólt. Úgy huszonpár éves koromban kiegészítő edzésként elkezdtem gyúrni és emellett komoly diétát csináltam, így elértem, hogy egy nyaram volt, amikor igazán jól éreztem magam, és nyáron a nagy melegben ahol lehetett nem volt gond ledobnom a pólomat! Aztán jött egy sportbaleset, egyik alkaromon dupla nyílttörés, kondinak löttek, kis mélypont... stb. semmit nem csináltam jó fél évig, fel is szaladt jó 10-15 kg. Akkor lázasan belecsaptam megint mindenbe és a futás és a bringa a mai napig megmaradt! Elég sokat diétázom, hogy tudjam tartani a súlyom, pedig évek óta úgy havi 120-150 km lefutok. Bár a diéta nem koplalást jelent nálam, hanem azt hogy alapból vega vagyok, emelett nem eszem semmilyen tésztát se kenyeret semmit, semmi édesség, semmi cukros italt sem, de ha éhes vagyok akkor eszem. Nekem ez is kevés. Ezt most is csináltam 1 év 8 hónapig és kb, 6-8 kg ment le rólam, karácsony előtt volt elég azóta eszem édességet is bár nem eszetlenül vissza is ugrott a 4-5 kg. Azt hiszem ettől soha nem fogok megszabadulni, nekem az is sok munka, hogy ne hízzak! Ez van, legalább már komplekszusom nincs! 38 évesen 187 cm-hez vagyok 88-90 kg. Ennyi idősen már beletörődtem, meg különben is már az legtöbb haverom ennyi idősen már elhízott..:)én vagyok a legvékonyabb:)

azilinha · http://futobarom.blog.hu/ 2012.02.29. 23:41:19

Nagyon szép, hogy a múltnak "beintesz" és csinálod elszántan, amit helyesnek látsz. Most pedig tudom, hogy már nem csak a fogyás miatt futsz, hanem mert te is függő lettél. :-)

csiripiszli12 · http://kedvesazelet.blog.hu/ 2012.03.01. 07:46:04

@effe: Igen, ha bánok valamit, akkor egy dolgot: hogy nem jöttem rá hamarabb, hogy mozogni jó. A mai gyerekeknél is ez hiányzik (na meg nem tudom, milyen perspektívát, milyen értékeket kapnak - de ez valószínűleg elég messze vezet).

Én a kézenállást nem mertem megcsinálni, mert attól tartottam, hogy fejre esek :) És érdekes, de pont a napokban gondoltam arra, milyen jó lehet, ha valaki fogja magát és kézenáll :)

csiripiszli12 · http://kedvesazelet.blog.hu/ 2012.03.01. 08:01:03

@daikini: Nem semmi, hogy ennyi odafigyelést igényel, hogy tartsd a súlyod! És tökjó, hogy megbékéltél a testalkatoddal :) Szerintem amúgy a teljes megvonás hosszú távon nem nagyon tartható (legalábbis én nem tudnám tartani :) ).

A kenyérről amúgy én is észrevettem, hogy ha azt nem eszem, az önmagában sokat jelent. Tésztát durumtésztát eszem, nem tudom, ez mennyiben jobb, mint a hagyományos. A cukros italokat nehézség nélkül tudom kihagyni, viszont édességet eszem.

csiripiszli12 · http://kedvesazelet.blog.hu/ 2012.03.01. 08:10:53

@azilinha: Köszi! :) Igen, azt hiszem, az szerencsés dolog volt, hogy nem a fogyás miatt kezdtem futni. Azt meg, hogy tényleg mennyire hozzászoktam, most érzem: meg vagyok fázva, ezért múlt szerda óta csak vasárnap futottam öt kilit, azt is Bitliszbá kedvéért, és baromira hiányzik a futás...

pantomimes · http://ennyirefutja.blog.hu/ 2012.03.01. 08:41:27

@csiripiszli12: a gerendától én is féltem, de főleg a gyűrűtől és attól a mutatványtól, amikor belengeted magad, majd a tanár segítségével, hátrafelé, a válladat kifordítva megfordulsz, attól kész voltam, rettegtem tőle.

Utólag már az ember mindig okosabb, anno mikor elkezdtem futni nagyon gyors és nagyon látványos változáson mentem át, februárban kezdtem és nyár közepén-végén már a szüleim mondták, hogy ez már kezd sok lenni. Gyakorlatilag látható változás már 2 hónap után volt, akkor már kellettek az új ruhák. Akkoriban mondjuk vasárnap kivételével minden nap mentem futni, volt bennem elszántság bőven :)

bellone 2012.03.01. 10:32:06

Amikor kövér voltam (176/90) semmi bajom nem volt magammal, futni sem a fogyás miatt kezdtem. Mindent úgy csináltam, ahogy egy kövér emberhez illik, az érmének meg két oldala van, csak az egyik "napos". Most a futás miatt mondok le dolgokról, el kell tudni fogadni, hogy mindennek ára van.

@BGy: Megmondtam a lányomnak, hogy amíg nem mozog heti 10 órát nem ihat kólát, csak én. (Szerencsére a sörömről még nem kellett letiltanom...:))

effe 2012.03.01. 11:22:35

@csiripiszli12: a masszázsról mikor írsz? :)

Simone Lewis · http://uccuneki.blog.hu/ 2012.03.01. 12:38:10

@effe: én is bukfenceltem a gerendán, ráadásul nálunk még fa gerenda volt, a tarkómon azóta is szép nagy puklis a csigolyacsontom, kiáll azóta is (arra érkeztem a kemény gerendán és nem tett túl jót). Illetve ment a kézenállás is a gerendán, tornaversenyekre is jártam és ott alapgyakorlatok voltak ezek.

Simone Lewis · http://uccuneki.blog.hu/ 2012.03.01. 12:40:52

@daikini: Majdnem hasonló az étrendem (majdnem vega vagyok, nulla kenyér, nulla cukros lötty), de egyre többször azt érzem, hogy nincs energiám a visszafogott evés miatt. Vacsorázni szoktál? vagy azt sem? Hogy bírod a hosszú futásokat?

csiripiszli12 · http://kedvesazelet.blog.hu/ 2012.03.01. 15:35:37

@pantomimes: Nálunk gyűrű nem volt szerencsére, de ismerem ezt a gyakorlatot. Nem csoda, hogy féltél tőle.

csiripiszli12 · http://kedvesazelet.blog.hu/ 2012.03.01. 15:40:48

@bellone: :))

Az jó, hogy testsúlytól függetlenül békében voltál magaddal :)

csiripiszli12 · http://kedvesazelet.blog.hu/ 2012.03.01. 15:45:58

@effe: Jaj, már írtam, elkerülte véletlenül a figyelmedet: kedvesazelet.blog.hu/2012/02/10/a_masszazs_tanulsagai#c15824894 :)

Azóta annyi történt, hogy múlt héten a gellért-hegyi futásom másnapján voltam, és megint nagyon fájt, amikor a vádlimat gyúrta a masszőröm. Szóval úgy tűnik, elég jól jelzi, mennyire vannak igénybe véve az izmaim.

csiripiszli12 · http://kedvesazelet.blog.hu/ 2012.03.01. 15:48:49

@daikini: @Simone Lewis: Erre én is kíváncsi lennék, mert most gondolkozom azon, hogy a kenyeret mellőzni kéne.

csiripiszli12 · http://kedvesazelet.blog.hu/ 2012.03.01. 15:50:51

@Simone Lewis: Kézenállás gerendán? Ejha! Nekem a földön se ment (bocsánat, talajon). Akkor nem is érdekelt. Most bezzeg mennyire szeretnék kézen állni! :)

Simone Lewis · http://uccuneki.blog.hu/ 2012.03.01. 16:32:01

@csiripiszli12: Bezony. Imádtam, látványos volt a gyakorlatsor végén kézenállni, oldalrafordulni és szépen leugrani a gerendáról. És sztem könnyebb, mint a bukfenc.
Persze ma már egyiket sem csinálnám meg :)

daikini 2012.03.01. 20:06:14

@Simone Lewis: @csiripiszli12: A kenyeret magamnak csinálom már évek óta kizárólag tönkölybúzából, ezt annyira szeretem, hogy fehér kenyeret nem ettem évek óta még akkor sem amikor azért pár süti becsúszik..:)
A futással nincs gondom, hosszú futásokkal sem, mert hiába diétázom a leírt módon, ha éhes vagyok akkor eszem, nem éhezem sosem. Ha nagyon megéhezem este akkor gyümölcsöt eszem. Tudom, hogy abban is sok cukor van, de számomra a gyümölcs az gyümölcs. Azt bármikor betolom..:)

effe 2012.03.01. 21:11:36

@csiripiszli12: óóó, köszönöm, nem is tudom, hogyan kerülte el a figyelmemet. azt hiszem, nekem is el kéne mennem.

Bozót · http://www.bozotfut.blogspot.com 2012.03.14. 23:40:08

@csiripiszli12: A kézenállás nem ügy, szerintem párszor megcsinálod fal mellett és már megy is.

Igazából arra akartam reagálni, hogy egyet kell értsek, sok a kretén tesitanár aki megutáltatja a gyerekekkel a sportot, de mivel a férjem is testnevelő, gyakran látom, hogy sok esetben a szülő cseszi el a dolgot, mert szinte a mozgás ellen neveli a gyerekét és olykor ő támad a tanárnak, hogy miért futtatja szegény gyereket a tesiórán, meg mi az hogy kötelező valamit megcsinálni...A gerendagyakorlatom, meg a futásom nekem is mindig gyenge volt, de megpróbáltam. Gyűrűm volt otthon, a suliban az bezzeg sose kellett :P

bencsikp · http://ennyirefutja.blog.hu 2012.03.21. 23:14:43

Nahát, én sosem láttalak "kövérnek"... De nagyon tanulságos volt olvasni a történetedet. Gyerekkoromban nem volt ilyen problémám, de a tesivel nekem is voltak problémáim. Futni utáltam, csak egyetemistaként kezdtem el (bár egy balatoni táborban volt egy jól sikerült futásom is még ált. iskolás koromban).

csiripiszli12 · http://kedvesazelet.blog.hu/ 2012.03.24. 10:11:57

@bencsikp: Nahát, érdekes. Igen, a testkép nehezebben változik, mint maga a test. Én kövérnek láttam magam, most is elgondolkodtam, hogy jogos-e a múlt idő :)