Futok.

A blog egy kezdő futó kalandjairól szól; futásról és talán másról is.

Friss topikok

  • bellone: Futás a természeteben: túlkészülés, tudományoskodás, kudarc, kudarc, tapasztalat, kudarc, részsike... (2016.10.07. 20:48) Szelidi negyedszer, kicsit másképp
  • csiripiszli12: @regulat: Mondjuk ebben van valami :) Köszönöm a biztatást, legközelebb szerintem összekapom magam... (2016.05.04. 09:56) 2. Shakespeare-futás
  • csiripiszli12: @bencsikp: Köszi szépen! Igen, egyébként azért szerveztem így a külföldi utat, hogy futhassak egye... (2015.11.16. 14:56) Porto Family Run: 15 km az óceánnál
  • csiripiszli12: @BGy: Így teljesen érthető, hogy most nem a futás a fontos. Kívánom, hogy legyen boldog ez az új s... (2015.08.05. 09:13) UB félig
  • csiripiszli12: @pantomimes: Mondjuk az is igaz, hogy a hét alkalom nem volt olyan kevés. Az tényleg rossz lehet,... (2015.03.14. 21:55) Visszapillantó: 2015. február

2011.12.03. 20:37 csiripiszli12

Készülődés

Címkék: ünnep éjszakai futás pééf

Most csak röviden, legalábbis szándékaim szerint, mert várnak a tennivalók. A december nekem a készülődés ideje, készülődés az ünnepre. Pedig nem vagyok vallásos, a szó hagyományos értelmében legalábbis, mégis, valahogy fontos, hogy van egy kiemelt időszaka az évnek, ami a hétköznapokon túlemelkedik; kicsit meg lehet állni, összegezni, megnézni, hogy jó felé megyünk-e és persze együtt tudunk lenni másokkal, akik fontosak számunkra.

Idén nem készítettem adventi koszorút. Adódott viszont egy program, a Pécsi Éjszakai Futás ünnepi „különszáma”, amire Pestről is szerveződött egy társaság. Mikor megláttam a programot, nem is volt kérdés, hogy megyek – Pécsre egy időben sokat jártam; ideje visszatérnem, megnézni a várost újra, na meg az emlékeket, visszhangokat magamban. Az ismerősök közül is volt, aki jött, meg többen, akiket még nem ismertem – kettővel több ok, hogy menjek. Azt is tudtam, hogy sütivel fogok készülni. Eredetileg mákos sütit terveztem, emellé jött még a mézes, Polcz Alaine receptje szerint. A lakásban sütiillat; elkezdődött az advent nálam is.

Péntek este kapkodás: fél 8-ig tanítok, bő egy óra múlva találkozó. Kicsit kevés az idő, hogy átálljak, de ez van. Odaérek, kicsit késve, a társaságot is megtalálom, egy kis navigálás után… Aztán kocsikba be, indulás. Köd van, helyenként nagyon, kicsit fagy is. Az út gyorsan telik; az alagutaknál azt játsszuk, hogy kibírjuk-e egy levegővétellel – kibírtuk, mindnél :) bár egyszer azért majdnem nem... Aztán megérkezünk Pécsre, átöltözés és mehetünk is.

Nem volt dress code, de mégis volt: tudtam, hogy most nem tudom elsumákolni a beöltözést. Nem volt mikuláscuccom, úgyhogy megkértem Pétert, hogy vegyen nekem is. Emellett meg kitaláltam, hogy ha már csengőt nem tudok vinni, felveszem a rázókendőmet, a vállamra. Pontosabban nem az enyémet, mert az enyém sötétkék – tesóm szép piros kendőjét kértem kölcsön. A rázókendőt kezdő táncosok használják – a kendő súlya és hangja segít abban, hogy a különböző mozdulatokat pontosan tanuljuk meg; sokféle hangja van, és van olyan mozdulat, aminél nem jó, ha megszólal :) Azért is jutott eszembe, hogy most ezzel fussak, mert kíváncsi voltam, milyen futás közben a hangja. Érdekes tapasztalat volt, hogy mennyivel másabb, bár nyilván valamennyire az is számít, hogy most a vállamon volt, nem a helyén. Szinte végig egyforma hangja volt, sokkal erőteljesebb, mint általában tánc közben, finomabb hangok csak a futás végén voltak – mintha a futás sokkal egyértelműbb, egyszerűbb mozgás lenne, ugyanakkor azt is mutatta, hogy a vállam csak a futás végére mozdult be. A kendő mellett egy mikulássapit tettem fel, a ruha többi részét nem vettem fel, nem illett volna a kendőhöz :) Aztán már a futás vége felé a mikulássapi ott maradt egy polgártárs kezében, aki szaloncukrot kért tőlünk, és nem tetszett neki, hogy már nem volt nálunk, de ennyivel megúsztam a kalandot; a mikulásruhát meg már Pesten benn felejtettem az autóban, úgyhogy ez a cucc erre az estére szólt :)

Egy parkolóban találkoztunk a pécsi futótársakkal, jó sokan voltunk, volt néhány gyerek is :) Elindultunk; az ismerős, mégis helyenként furán ismeretlennek tűnő városban számomra fura időutazás is volt ez egyben. A táv egy részében egyedül futottam, máskor az egyik pesti futótárssal, aztán egy ideig Random_-mal beszélgetve. Az emelkedőkbe általában belesétáltam; valahogy nagyobb kihívás volt ez a táv, mint a BÉF – lehet, hogy a szintek miatt, lehet, hogy kicsit kijöttem a formámból, mivel a félmaraton óta csak hétfőn futottam 9 kilit. De semmi vész nem volt, amikor sétáltam, legalább tudtam nézegetni; helyenként lélegzetelállítóan szép volt a város. Két helyen nem tudtuk, merre fussunk tovább – az előttünk futókat nem láttuk, úgyhogy bevártuk az utánunk jövőket; a végét is egy pécsi futóval hármasban tettük meg, ami mázli volt, mert így visszataláltunk a parkolóba :)

Ott volt minden, ami jól esett: süti, forralt bor, egy kis beszélgetés. Ajándékot is kaptunk, egy jövő évi naptárt, benne a BÉF és a PÉÉF időpontjaival, mézest és forró tejbe téve forró csokivá váló varázspálcát. A pécsi futótársak is készülődtek – köszönet érte :)

Utána hazafele út, nagyrészt félálomban. Kicsit rám hűlt a ruha, amiben futottam, át kellett volna vennem legalább a felsőt. Négy után értünk Pestre, fél öt körül haza. Köszönöm az utat, köszönöm az élményt mindenkinek :)

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://kedvesazelet.blog.hu/api/trackback/id/tr563434891

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.