Futok.

A blog egy kezdő futó kalandjairól szól; futásról és talán másról is.

Friss topikok

  • bellone: Futás a természeteben: túlkészülés, tudományoskodás, kudarc, kudarc, tapasztalat, kudarc, részsike... (2016.10.07. 20:48) Szelidi negyedszer, kicsit másképp
  • csiripiszli12: @regulat: Mondjuk ebben van valami :) Köszönöm a biztatást, legközelebb szerintem összekapom magam... (2016.05.04. 09:56) 2. Shakespeare-futás
  • csiripiszli12: @bencsikp: Köszi szépen! Igen, egyébként azért szerveztem így a külföldi utat, hogy futhassak egye... (2015.11.16. 14:56) Porto Family Run: 15 km az óceánnál
  • csiripiszli12: @BGy: Így teljesen érthető, hogy most nem a futás a fontos. Kívánom, hogy legyen boldog ez az új s... (2015.08.05. 09:13) UB félig
  • csiripiszli12: @pantomimes: Mondjuk az is igaz, hogy a hét alkalom nem volt olyan kevés. Az tényleg rossz lehet,... (2015.03.14. 21:55) Visszapillantó: 2015. február

2011.11.05. 19:28 csiripiszli12

Lelkifröccs: lassúságpara

Címkék: lelkifröccs lassúság

Lassúságpara. Többször nekifutottam már a témának, ez a nehézségét jelzi, eddig ez talán az első bejegyzés, ami nem egy ülésre készült el. Szövevényes a téma, és számomra (is – legalábbis ezt gondolom, másnak is) érzelmekkel teli, nyilván ez is hozzáad a nehézségéhez. Nem is tudom, mennyire lesz rendszerezett a mondókám, lehet, hogy csak néhány gondolatfoszlány lesz belőle. Mindenesetre vágjunk bele.

Hogy egyszerűsítsük egy kicsit a dolgot, bontsuk kétfelé a kérdést. Mármint azt a kérdést, hogy miért is foglalkozunk ennyit az idővel?

Pedig amúgy ez se evidens, hogy ennyit foglalkozunk vele. Amikor elkezdtem futni, időben volt megadva az aznapi futnivaló, ezért aztán nem érdekelt, hogy mennyit futok az alatt az idő alatt, eszembe se jutott, hogy ez szempont. Karórán mértem az időt, ha megfutottam, ami aznapra volt, elégedett voltam. Boldog ártatlanság kora. Aztán jöttek a versenyek, megtanultam a záróbusz szót, ami korábban nem szerepelt a szókincsemben; később egyre több futóval kerültem kapcsolatba, és azt láttam, hogy az idő fontos. A csúcspont a szeptemberi félmaraton előtti versenypara volt, amikor is a futók nagy részével (tisztelet a kivételnek) másodperceken kívül másról nem nagyon lehetett társalogni. Alig vártam már, hogy legyen meg a verseny… De úgy látom, nemcsak versenyen fontos az idő.

Szóval bontsuk kétfelé a kérdést. Miért foglalkozunk ennyit 1. a saját időnkkel; 2. más futók idejével?

1. Miért foglalkozunk ennyit a saját időnkkel?

Na, miért? Több oka lehet nyilván. Magától értetődő ok, hogy a futás egy jól mérhető tevékenység. Lefutunk egy adott távot, adott idő alatt, ezzel mérhető teljesítményt kapunk. Ha ismétlődően mérjük, akkor látjuk, hogy a teljesítményünk hogy változik. Ez idáig rendben is van, ha nemcsak az a lényeg, hogy futómozgást végezzünk (mondjuk az egészségünkért) vagy hogy szabadban legyünk (nem a mostani frankó szmogra gondolok), akkor érthető lehet, hogy kíváncsiak vagyunk a teljesítményünkre. Csakhogy nem tudjuk ám egyszerű teljesítmény-rögzítésnek tekinteni az eredményeket, mert jönnek a galád érzelmek. Ha azt látjuk, hogy adott távot rövidebb idő alatt futottunk le, mint máskor, akkor azt mondjuk, hogy fejlődünk, és ennek örülünk. A fordítottjának nem örülünk. És nyilván, szeretünk örülni és nem szeretünk bánkódni, ezért aztán igyekszünk egyre gyorsabban futni :P

Közben valahol mintha egy logikai hiba lenne a rendszerben. Azzal, hogy azt mondjuk, hogy ma gyorsan futottam, azt is mondjuk, hogy ez jó. Ha azt mondjuk, hogy ma lassan futottam, azzal azt is mondjuk, hogy ez rossz. Szóval értékeljük és minősítjük az éppen nyújtott teljesítményünket; nyilván ezt jelzik az érzelmek is. És valahol itt történhet az, hogy azon kapjuk magunkat, hogy nem tudunk igazán örülni egy amúgy jóleső futásnak, vagy annak, hogy nahát, ma arra futottam, ahol még sose, mert lassabb volt a tempó. És ha ezt észrevesszük, akkor jó esetben megkérdezzük magunkat, hogy amikor elkezdtünk futni, tényleg ezt akartuk?!

A másik hiba a rendszerben az, hogy általában nem is azt mondjuk, hogy „ma lassan futottam”, hanem azt, hogy „lassú vagyok". Ennek nyilván lehet alapja: ha ismétlődik az, hogy lassúnak tartjuk a tempót. És ezzel azt mondjuk, hogy ez az én állandó jellemzőm, ráadásul nem túl ígéretes jellemzőm; emiatt aztán frankón lehet állandóan nyomorultul érezni magunkat. De nincs elég bajunk, azért kezdtünk futni, hogy legyen? Futó legyen a talpán, aki ezzel meg tud birkózni, hogy képzavarral éljek.

Gondolj valakire, akit szeretsz. Meg tudod mondani, hogy miért szereted? Most képzeld azt, hogy ő is futó. Tudnád neki azt mondani, hogy azért szeretlek, mert x:20 alatt futod az ezer métert? És hogy jobban foglak szeretni, ha x:10 alatt fogod futni? Viccből lehet, de úgy komolyan? Akkor magadnak miért mondasz ilyeneket?

Na, és most hirtelen el is felejtettem, hogy mit akartam még az első témában írni, így aztán térjünk át a másodikra.

2. Miért foglalkozunk más futók idejével?

Nyilván azért, hogy összemérjük magunkat, pontosabban a teljesítményünket vele, pontosabban az ő teljesítményével – lenne ez az egyszerű válasz. Persze előfordul, hogy puszta érdeklődésből tartjuk számon futótársunk idejét, de többnyire azért összemérésről van szó. De kivel mérjük magunkat össze? Ez azért fontos kérdés, mert meghatározza, hogy utána hogy fogjuk magunkat érezni. Olyanokkal, akik valamilyen szempontból hasonlítanak ránk. Például összehasonlíthatjuk magunkat olyanokkal, akikről tudjuk, hogy kb. ugyanakkor kezdtek futni, mint mi. Itt a probléma az, hogy általában azokról tudunk, akik szép eredményeket értek el. Például én tavaly nyáron kezdtem futni, most hirtelen két olyan futó jut eszembe, akik szintén akkoriban kezdték – és már mindketten futottak maratont, és amúgy jóval gyorsabban futnak, mint én. Na most, ha ezt az összehasonlítást komolyan venném, hogy érezném magam? Rosszul. És ilyenkor valahogy nem jut az ember eszébe, hogy nyilván nagyon sokat kezdtek el akkoriban futni, mint ő – és hányan lehetnek, akik mondjuk abbahagyták, vagy éppen szerényebb eredményeket értek el, csak nem lehet róluk tudni.

Aztán összehasonlíthatjuk magunkat olyanokkal is, akik kb. ugyanott tartanak, mint mi. Ebből az összehasonlításból már van esélyünk jól kijönni, olyan szempontból biztos, hogy ez arra sarkall minket, hogy igyekezzünk gyorsabban futni, mint azok, akikkel összehasonlítjuk magunkat, és ez segítheti a teljesítmény javulását. Nemcsak nekünk amúgy, hanem annak is, akivel összehasonlítjuk magunkat, hiszen neki meg mi lehetünk a hasonlítási pont, szóval így egymást húzhatjuk.

Kezdek kicsit fáradni, úgyhogy csak még egy jelenséget dobok fel, saját tapasztalatból. Előfordult néhányszor, hogy nálam jóval gyorsabb futó kérdezte meg verseny után, hogy hogy lehet az, hogy ilyen lassan futottam. Ennek több variációjával találkoztam, de a lényege ez volt. Nyilván itt az érdeklődés nem származhatott abból, hogy össze akarta volna magát mérni velem, mert egyértelmű volt, hogy ő a gyorsabb. Azt gondolom, hogy az ilyen kérdés puszta megértésvágyból fakadhat: nyilván valamiféle magyarázatot kell találni arra, hogy hogyan lehetséges, hogy valaki csak egy bizonyos tempóval tudta teljesíteni az adott versenyt. Ezt el is tudom fogadni, és tudom értékelni a tudásvágyat – de: azt nem állítom, hogy ezek a kérdések jól estek. Különösen akkor nem, ha (egészen a kérdésig) elégedett voltam az eredménnyel.

Van is néhány kérésem ezzel kapcsolatban gyorsabb futókhoz (tehát tulajdonképpen mindannyiunkhoz, mert valakihez képest mindannyian gyorsabbak vagyunk :P). Ha valakinek az eredményével kapcsolatban mindenáron meg szeretnéd tudni, hogy hogyan bírt olyan lassan futni, akkor először is gondolj arra, plíz, hogy lehet, hogy futótársadnak az éppen élete eddigi csúcsteljesítménye, aminek éppen nagyon örül és büszke rá. Ha ilyenkor elkezded neki azt fejtegetni, hogy vajon mi lehetett az oka annak, hogy ilyen lassan futott, akkor nem biztos, hogy annak felhőtlenül fog örülni (=nagyon szarul fog neki esni, és vagy maga alá esik, vagy megharagszik rád jól, vagy mind a kettő egyszerre). Ha ez eszedbe jut, és még ez után is meg akarod tudni az okokat, és mindenáron abban az időpontban, véletlenül sem kicsit később, akkor nem feltétlenül muszáj azt kérdezni, hogy hogyan tudtál ilyen lassan futni/miért futottál ilyen lassan. Mert – vigyázat, most nagy titkot árulok el – azért futunk olyan lassan, mert gyorsabban éppen akkor, éppen ott nem tudtunk futni. Tehát ha ehelyett például azt kérdezed, hogy milyen volt a versenyed/edzésed, akkor arra is meg fogod kapni a válaszokat: erre a kérdésre el tudjuk mondani, hogy hogy zajlott az egész, mi befolyásolta például a tempónkat, és hogy hogy értékeljük az elért eredményt. Benne lesz tehát minden, amire kíváncsi vagy, mégsem tiporsz bele az amúgy nyilván túlérzékeny lelkivilágunkba :P

Na, asszem, lelkifröccs rovatunkba ma ennyi fért. Remélem, jól esett :D

22 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://kedvesazelet.blog.hu/api/trackback/id/tr963356667

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

iramszarvas 2011.11.05. 19:45:11

Jesszusom, ennyit rágódni ezen! Inkább mentél volna futni, azzal is gyorsulnál! :P :)

pantomimes · http://ennyirefutja.blog.hu/ 2011.11.05. 20:09:44

Szerintem is egy hülye berögzülés ennyit foglalkozni az idővel. Sokszor kell magamat erre emlékeztetni, nem ez az egész lényege, persze jó elérni bizonyos célokat, de néha úgy érzem elfelejtem a futást élvezni miközben a céljaimat hajkurászom.

ha valaki emiatt bánt, gondolj mindig arra, hogy lehet, hogy gyorsabb a másik, viszont az tuti, hogy te élvezed amit csinálsz, ő pedig nem biztos és valószínűleg csak a saját frusztráltságát próbálja takargatni azzal, hogy mást cseszeget.

Még valami amit észrevettem, ha nem görcsölünk az időn és élvezzük, akkor az időeredmény is jönni fog.

Raиdoм_ · http://miemva.blogspot.com/ 2011.11.05. 20:29:11

Nem szeretném azt minősíteni aki egy ilyen kérdést feltesz amit a második részben említettél.

Nekem eddig jöttek az eredmények és mindenki el van ájulva, hogy mennyit fejlődtem, pedig én ezt személyesen nem tartom akkora nagy dolognak. Persze ha jobban belegondolok, piroson is elég durva tempót toltam az elején. Ott éreztem egyértelműen, hogy na ez már előrelépés.

Tavaly elkövettem egy idő után azt a hibát, hogy egyre jobban érdekelt az idő és ha nem javítottam minden alkalommal, akkor elkeseredtem. Később rájöttem, hogy mit parázok? Olykor nem megy a futás, de összességében azért kicsit javulgatok és közben fogytam. Nekem a fogyás pont elég sikerélmény volt. Később a futást már tudtam élvezni és ez pont elég számomra ma is. Élvezem, ha olyan mesés időben futhatok mint ami mai. Élvezem ha csak kellemesen kihajtom magam, de azt is ha beszélgetősen futok egy ismerőssel.

Én nem hajszolom az eredményeket, minek sietni? Most ha bebizonyítom, hogy jövőre lefutom a maratont az kinek lesz jó??? Maratont futhatok 10 év múlva is. Egyes futók rámentek erre a másodpercek hajszolására és mindenáron mindenkivel versenyezni akarnak. Nekem is vannak időszakaim, de próbálom ezeket elhessegetni.

Minden ember más adottságokkal rendelkezik és más a múltja. Én is ismerek olyanokat akik velem egy időben kezdték vagy később és előrébb vannak, de nem érdekel. Tudom, hogy 30 év antisport életvitel után nem lesz belőlem csúcs futó ezért ebbe a mókuskerékbe bele se szállok.

Izmi Tom 2011.11.05. 22:49:59

szerencsémre ilyen "miért futottál ilyen lassan" emberkével nem hozott össze a sors, ha meg összehozna, akkor meg visszakérdeznék, hogy hova sietsz :)
szóval a magam módján én ezt úgy küszöbölöm ki, hogy elég sokszor pulzus alapján futok. Aztán hogy időben ez mit hoz ugynazon távon, azt már nagyjából tudom, de itt úgyis "automatikusan" jön a fejlődés. Ha lassan (adott pulzusnál) és sokat futsz akkor egy idő után ugyanannál a pulzusnál gyorsabban fogsz haladni, ebből következvén ugyanazt a távot hamarabb "tudod" le. Ez nem verseny senkivel, de egy jó módja annak, hogy legbelül tudjad, hogy jó úton jársz (bocs, jó úton szaladsz) és a közérzetednek is jót tesz és még levegőt is tudsz venni a nagy loholás helyett.

azilinha · http://futobarom.blog.hu/ 2011.11.05. 23:22:06

Én az amatőrök között azt hiszem, elég gyors futónak számítok. Az az érdekes, hogy nyár vége felé döntöttem úgy, hogy nem érdekel már az idő és PB-ket se akarok többet futni, és akkor elkezdtem méginkább gyorsulni. Ezt azóta se tudom megmagyarázni. Most viszont megint az lett, hogy a kelleténél jobban érdekel az idő, de nem tudok pusztán hobbifutó lenni. Pedig néha szeretnék, ezt komolyan mondom.

A lassú futók iránt viszont gyakran tiszteletet érzek. Úgy gondolom, számukra kevésbé jelentős a futás, mint számomra, tehát ők bizonyára sok egyéb dologgal is foglalkoznak, amire nekem a futás (és a többi sport) miatt nincs időm. Tehát nekik tartalmasabb az életük, de emellett, amikor tehetik, adnak a futásnak is. Mivel ők hobbifutók, nem veszik fel velem a versenyt, de könnyen lehet, hogy nem is akarják, és összességében tök jól érzik magukat és egyensúlyban van az életük. Ennél több pedig mi kell?

BGy · http://babosi.blog.hu 2011.11.06. 07:09:19

Már több helyen is elmondtam, a kenyai pálcikacsávók 2 órás maratonja nem egy nagy dolog. Két órát én is bírok futni, de ők tudnak-e egyhuzamban négy órát futni, mint mi, a többiek? :)))

Raиdoм_ · http://miemva.blogspot.com/ 2011.11.06. 08:40:33

@azilinha: Azt tényleg látni kell, hogy a mi közösségünk egy kicsi szelete a futóknak. Mi itt készülünk edzéstervekkel és felmérőkkel. Megyünk közös futásokra, de nagyon sokan tényleg csak lejárnak akár naponta egy körre és nekik így teljes az életük. Nem számolják a kiliket és nem vezetnek edzésnaplót, mégis teljesen boldogok.

@Izmi Tom: Ez teljesen igaz, csinálni kell és az eredmények jönnek. Az fontos, hogy rendszeresen fussunk, mert a szervezet akkor hozzászokik a terheléshez.

@csiripiszli12: Helyes, ezt kell csinálni! Most az edzésterv és aztán a telet végigfutni így vagy úgy.

Nekem magammal szemben nincs különösebb elvárásom, hacsak az nem, hogy a távot kitoljam az UB miatt. De az még soká van úgyis.

Simone Lewis · http://uccuneki.blog.hu/ 2011.11.06. 09:14:56

Kicsit magaménak érzem a posztot, mert én is a lassú futók közé tartozom, max. versenyen hozok jobb időt. És pont múltkor fejtettem ki azt pár percben vkinek, hogy kezd zavarni, hogy (kövezzetek meg, de) a facebook-os csoportban egymás túllicitálása megy sokszor, akkor vagy király, ha többet és gyorsabban futsz, mint a másik. Ez engem egyáltalán nem motivál, igyekszem magamhoz képest örülni az eredményeimnek vagy éppen elkámpicsorodni azokon. Egész jól megy :)

blur7 2011.11.06. 10:57:08

Évekig óra nélkül futottam. Akkor is végigfutottam a tervezett útvonalat. Ki lehet próbálni.

csiripiszli12 · http://kedvesazelet.blog.hu/ 2011.11.06. 20:20:17

@pantomimes: Ez tényleg így van, ahogy írtad. Nekem is jobban szokott menni a futás (=gyorsabban futok), ha éppen csak úgy futok, és közben jól érzem magam :)

csiripiszli12 · http://kedvesazelet.blog.hu/ 2011.11.06. 20:28:58

@Raиdoм_: Nekem is volt olyan időszakom, amikor nagyon lestem a másodperceket. Aztán szépen le is sérültem. Azóta igyekszem kisebb hangsúlyt tenni erre.
Amúgy szerintem mondtam már neked, ha nem, akkor most mondom, hogy nagyon bírom a hozzáállásodat a futáshoz. Az, hogy nálad láttam, hogy ilyen normális felfogással is lehet futni, és ráadásul jó eredményeket elérni, sokat segített abban, hogy kicsit helyretegyem ezeket a dolgokat.

csiripiszli12 · http://kedvesazelet.blog.hu/ 2011.11.06. 20:31:23

@Izmi Tom: :)) ezt lehet, hogy kipróbálom, a félmaraton után úgyis azt tervezem, hogy szépen lassan futok sokat :)

csiripiszli12 · http://kedvesazelet.blog.hu/ 2011.11.06. 20:34:45

@azilinha: Ilyen paradoxonokat én is többször tapasztalok, nemcsak a futással kapcsolatban, hanem úgy általában is :)
Érdekes, amit írtál. Szerintem is az a lényeg, hogy gazdagodjon az életünk minél több tapasztalás által. De lehet, hogy ezt könnyebb úgy megtenni, ha a teljesítményünk nem nagyon kiemelkedő egy területen sem, akkor könnyebben mondjuk azt, hogy szánok időt másra is. Lehet, hogy neked azért nehezebb, mert tökjó eredményeket érsz el futásban, viszont ha másra több időt szánnál, akkor ezek az eredmények lehet, hogy elmaradnának.

csiripiszli12 · http://kedvesazelet.blog.hu/ 2011.11.06. 20:41:32

@Simone Lewis: Ezzel én is így vagyok, igyekszem magamhoz mérni a dolgokat, és én is ahhoz képest tudok örülni, vagy elkenődni. Amúgy nekem a nike félmaraton előtti para volt sok :S Kicsit olyan érzésem volt, mint a vizsgaidőszakokban, és azokat se szerettem :D

csiripiszli12 · http://kedvesazelet.blog.hu/ 2011.11.06. 20:43:01

@blur7: Ez merész dolog lenne nekem, mert már hozzászoktam az órához, de jó ötlet! Lehet, hogy télen az alapozáskor kipróbálom :)

azilinha · http://futobarom.blog.hu/ 2011.11.06. 23:27:20

@csiripiszli12: Én eléggé olyan vagyok, hogy amit csinálok, abba maximális energiát adok, egyéb dolgokkal meg egyáltalán nem foglalkozom. Így nálam nem igazán működik az, hogy mindenből egy kicsit. Ha elkezdek valamit, azt vagy rövidesen teljes gőzzel fogom nyomni, vagy teljesen eltűnik az életemből. Valószínűleg az ilyen egyéni adottságaim miatt nem megy az, hogy csak úgy futogassak. Pedig előbb-utóbb ez lesz a cél, de _tényleg_! :-)

b.fruzsi · http://kmkovek.blog.hu/ 2011.11.08. 15:56:04

@csiripiszli12:

Egyszer együtt futottam egy elég jó futóval, akinek már volt egy 2:22-es maratonja. Abban a hitben volt, hogy az első maratonomra készülök. Fel kellett világosítanom, hogy nem, ugyanis tavaly már futottam egyet...4:50 perc alatt. :-) (4:30-ra terveztem ugyan, de ez lett belőle, mindegy, nem magyarázom). Erre azt mondta, hogy az övé nem olyan nagy "kunszt", ő hamarabb végez egy ilyen versenyen, de én időben sokkal többet futok, ő a saját tempójában biztos nem bírná 5 óráig...:-)
Neked is azt kell csinálnod, amit tudsz, és ne mérd magad másokhoz, mert felesleges. Én mindig olyanokkal futok együtt, akik sokkal jobbak nálam, ha hagynám hogy ez frusztráljon, már rég becsavarodtam volna...A lényeg az élvezeten van! A mozgás szeretetében. :-)

HelloJozsi 2011.11.11. 08:51:25

@b.fruzsi: na ez a beszéd

Őszintén én sosem értettem ezt a teljesítménykényszeres futást hobbistáknál.
Nem azért csinálod, hogy jól essen, hogy kikapcsolódj? De. (má' megin igazam van :))
"Rendes" eredményt akkor tudsz elérni, ha tehetséges vagy, az meg úgyis kiderül. De az teljesen más világ. Szerintem.

Én '97 óta futok 5 perc körüliekkel. Ifjabb koromban kicsit alatta, mostanában sokkal felette. De nem érdekel, mert nem akarom még ezzel is stresszelni magam, van elég baja az embernek.
Ebből a szempontból kicsit károsnak is tartom ezt az állandó "kié a nagyobb" témát, ami sok fórumon, blogon megy. Szerintem legalább annyi, de lehet, hogy több embert demotivál, mint amennyit lelkesít.

csiripiszli12 · http://kedvesazelet.blog.hu/ 2011.11.11. 13:34:14

@b.fruzsi: @NJoco: Köszi, hogy írtatok. Igazából nagyrészt azért is vettem elő a témát, mert én is úgy látom, hogy a teljesítmény elsődlegessége nem segíti elő azt, hogy megmaradjon pozitív élménynek a futás. Sokunkat zavar ez, de rám például hatott, és rendbe kellett tennem ezt a kérdést magamban.
Amúgy sajnos tudok olyan futóról, akinek a Nike félmaraton előtti para olyan sok volt, hogy azóta még nem futott, inkább jógázik :( (nyilván ez csak az egyik oka ennek, de fontos ok). Ő is azt mondja, hogy az életének pont elég területén kell teljesítenie, nincs szüksége arra, hogy még a szabadidős tevékenységében is rajta legyen ez a teher.

Bozót · http://www.bozotfut.blogspot.com 2012.01.04. 23:03:42

@azilinha: Szerintem ott a pont! A személyiségünk befolyásolja leginkább a hozzáállásunkat. Azilinha szerintem ha megkötözik se fog lejárogatni heti 2xfél órát hatosban kocogni, míg más sosem tenné rá a szabadideje jórészét, hogy egyetlen dologra koncentrálva, következetes munkával kihozza magából a maximumot.