Futok.

A blog egy kezdő futó kalandjairól szól; futásról és talán másról is.

Friss topikok

  • bellone: Futás a természeteben: túlkészülés, tudományoskodás, kudarc, kudarc, tapasztalat, kudarc, részsike... (2016.10.07. 20:48) Szelidi negyedszer, kicsit másképp
  • csiripiszli12: @regulat: Mondjuk ebben van valami :) Köszönöm a biztatást, legközelebb szerintem összekapom magam... (2016.05.04. 09:56) 2. Shakespeare-futás
  • csiripiszli12: @bencsikp: Köszi szépen! Igen, egyébként azért szerveztem így a külföldi utat, hogy futhassak egye... (2015.11.16. 14:56) Porto Family Run: 15 km az óceánnál
  • csiripiszli12: @BGy: Így teljesen érthető, hogy most nem a futás a fontos. Kívánom, hogy legyen boldog ez az új s... (2015.08.05. 09:13) UB félig
  • csiripiszli12: @pantomimes: Mondjuk az is igaz, hogy a hét alkalom nem volt olyan kevés. Az tényleg rossz lehet,... (2015.03.14. 21:55) Visszapillantó: 2015. február

2011.05.10. 23:58 csiripiszli12

Rakparti kalandok

Címkék: baleset rakpart találkozások

Ma a változatosság kedvéért este indultam futni; 30 perc könnyű futás. A rakpartra mentem, mint ilyenkor általában.  A héten kezdem az edzésterv második szakaszát, de az első edzés a héten még a szokásos; sokszor futottam már ezt az időt, és a rakpartot is sokfélének láttam már: hóesésben volt a legszebb, de láttam már reggeli és esti sötétben, esőben, ködben és persze napsütésben. A szigetre is átnézek ilyenkor, ha látok futót, akkor az jó; amúgy a rakparton is gyakran látok futókat, az is jó. Meg sétálókat, kutyákat, bringásokat.

Ma szokatlanul sokan voltak. Tesómmal is összefutottam, most először; ő is futott. Néha eszembe jut, amikor a rakparton futok, hogy milyen poén lenne összefutni vele, merthogy ő is gyakran fut ott – és hát tényleg poén volt. Egymással szemben futottunk, úgyhogy kétszer is találkoztunk.

A kettő között történt még valami. A felhajtóhoz értem, már visszafele futva, és hát sokan voltak, két-három kutyával, úgyhogy a felhajtó előtti néhány métert a járda mellett futottam. Balról elengedett az autó, intettem neki, hogy köszi, amikor hirtelen azt vettem észre, hogy egy jobbról jövő autó hátsó kereke átmegy a jobb lábfejemen. Utána futottam tovább – aztán pár lépéssel később, amikor kezdtem felfogni, hogy mi történt, azért megnéztem a lábamat. Nem látszott semmi különös. Futottam tovább, és ekkor találkoztam megint a tesómmal, aki addigra már végzett, és sétált hazafelé. Nem gondoltam volna, hogy a két találkozásunk közti idő ilyen eseménydús lesz.

Igazából utána ijedtem meg. Ha kicsit gyorsabban futok, nagyobb baj is lehetett volna. Nyilván tanulságos a dolog – kicsit körültekintőbbnek kell lennem, ezúttal szó szerint. Persze, tudok poénkodni azon, hogy még mindig jobban jártam, mint ha egy ló lépett volna a lábamra, de azért azt hiszem, ilyen típusú kalandból elég volt ennyi.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://kedvesazelet.blog.hu/api/trackback/id/tr32894622

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.