Futok.

A blog egy kezdő futó kalandjairól szól; futásról és talán másról is.

Friss topikok

  • bellone: Futás a természeteben: túlkészülés, tudományoskodás, kudarc, kudarc, tapasztalat, kudarc, részsike... (2016.10.07. 20:48) Szelidi negyedszer, kicsit másképp
  • csiripiszli12: @regulat: Mondjuk ebben van valami :) Köszönöm a biztatást, legközelebb szerintem összekapom magam... (2016.05.04. 09:56) 2. Shakespeare-futás
  • csiripiszli12: @bencsikp: Köszi szépen! Igen, egyébként azért szerveztem így a külföldi utat, hogy futhassak egye... (2015.11.16. 14:56) Porto Family Run: 15 km az óceánnál
  • csiripiszli12: @BGy: Így teljesen érthető, hogy most nem a futás a fontos. Kívánom, hogy legyen boldog ez az új s... (2015.08.05. 09:13) UB félig
  • csiripiszli12: @pantomimes: Mondjuk az is igaz, hogy a hét alkalom nem volt olyan kevés. Az tényleg rossz lehet,... (2015.03.14. 21:55) Visszapillantó: 2015. február

2011.02.14. 22:33 csiripiszli12

2010: Kétszáz métertől hét kilométerig

Tavaly elkezdtem futni. Ez így egyszerűnek hangzik, és végülis, amikor elkezdtem, már az is volt.

Amit magam sem gondoltam volna. Annak idején, általánosban a tesióra maga a rémség volt, gimiben meg szimplán érdektelen lett, a futást meg itt is, ott is utáltam, talán még a többi mozgásnál is jobban. Aztán már a húszas éveim közepe táján rájöttem, hogy a mozgás nem is annyira rossz, vagy legalábbis vannak egész jó mozgásformák is. Mármint amit meg tudok csinálni, és még jól is érzem magam közben. Merthogy valahogy ez hiányzott korábban, pont ez a kettő.

De hogy miért is tavaly ... Tavaly tavasz végén-nyár elején két hét alatt vesztettem el először a munkámat, váratlanul, aztán apámat. Néhány héttel később letöltöttem egy kezdőknek való edzéstervet, aztán még egy kicsivel később egy vasárnap délután fogtam magam, felöltöztem, felvettem valami cipőt, és elmentem futni. Háromszor egy perc tizenöt másodperc, távolságban megadva kétszáz méter, közben két perc sétákkal, így kezdődött. Pont ennyit bírtam.

És hogy miért a futás? Nem tudom, talán ez lenne a legőszintébb válasz. Úgyhogy maradjon is ez. Persze tudnék adni magyarázatot; talán  majd máskor.

És futottam. Az edzéstervet követtem, hála annak, aki írta; komótos volt, mondhatnám, lassú, de nem mondom, mert amikor háromhetente emelődött az adag, akkor pont annyit tudtam futni, amennyi a tervben szerepelt. Aztán láttam, hogy szeptember végén futóverseny van, vagyis nyilván inkább futófesztivál, aminek a legrövidebb távja 3,5 km volt. Ami többszöröse volt az addig egyben, séta nélkül lefutott leghosszabb távomnak. Jött a lelki tusa, hogy nevezzek-e. Mi van, ha nem sikerül lefutni, megint ugyanolyan kudarc lesz, mint annak idején a gyűlölt tesiórákon bármi. Viszont mi van, ha sikerül? Aztán vettem egy nagy levegőt, neveztem. És rettenetesen paráztam, mi lesz. Aztán esőn kívül nem volt semmi, simán lefutottam a távot. Ami után első gondolatom az volt, hogy ez biztos 3,5 km volt? nem lehet, hogy elmérték? rövidebb a táv, nem létezik, hogy lefutottam, ráadásul könnyen... Aztán második gondolatommal azért helyreraktam magamat. És azóta nem tartok távtól.

Közben persze vettem futócipőt. Fura volt, hogy a szakboltban néhány perc után többet tudott a lábamról a szakember, aki segített cipőt választani, mint én.

Folytattam az edzéstervet. Aztán jött egy újabb dilemma, az idényzáró verseny, novemberben, a Balaton mellett, a legrövidebb táv hét km, ami pont kétszerese az addig lefutott leghosszabb távomnak. Persze, neveztem, végülis tét nem volt, téten itt értve a záróbusz, mint a kudarc megtestesülése. Lementem Siófokra, úgy volt, hogy találkozunk futótársakkal, aztán végül nem találkoztunk, ami talán jobb is volt így. Megláttam a Balatont, és eszembe jutott apám, aki eredetileg hajós volt, persze nem itt, hanem a Dunán, de sokat voltunk a Balatonnál gyerekkoromban, ott volt a hatalmas víz, és egész súlyukkal rám zuhantak az emlékek és a gyász, akkor persze még nem sírtam, de magamban apu emlékére ajánlottam azt a futást ott a Balatonparton. Azt a hét kilométert, ami addigi leghosszabb távom volt.

Az edzésterv utolsó két három hetes szakaszát nem tartottam már be, hosszabb távokat futottam inkább, séták nélkül, az ünnepek alatt is. Januárban kimaradt majdnem négy hét betegség miatt. Azóta futok, újra.

4 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://kedvesazelet.blog.hu/api/trackback/id/tr92661815

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

bellone 2011.03.03. 14:17:48

Szia! Megragadta a figyelemem a "kedves az élet" és a "futok" párbaállítása. Ez mély elköteleződést sugall, de lehet, hogy olyat látok bele, ami nincs is.:) Elmondod, miért ez lett a blogod címe?

csiripiszli12 · http://kedvesazelet.blog.hu/ 2011.03.03. 20:25:36

@bellone: Szia Bellone! Persze :) Több okból is ezt a címet választottam, örültem is, hogy eszembe jutott :) Írtam a posztban, hogy tavaly nyáron elég súlyos veszteségek után kezdtem futni. Úgyhogy amikor futok, vagy már amikor futni készülődök, mindig eszembe jut az, hogy milyen nagy dolog az élet, az, hogy élünk, és ezért végtelen hálát érzek és örömöt. Szóval a futás valamiféle hétköznapi ünnep a számomra :)
Aztán van persze egy másik szintje is ennek, a futás "egészségvédő" szerepe, ami picit talán szakmai ártalom is, hogy eszembe jut. De az első a fontosabb. És végülis úgy lett a cím, hogy eszembe jutott valami meséből, vagy nem is tudom, honnan, hogy "Fusson, akinek kedves az élete", ami végülis ha úgy értelmezzük, nagyjából kifejezi, amiket most leírtam, vagy legalábbis arra jó, hogy hülyeséggel üssem el a "komoly" dolgokat, ahogy szoktam, és így lett a név :)

bellone 2011.03.04. 08:40:11

@csiripiszli12: Nagyon szellemes!:) Egy kis csavarral élve; úgy hiszem, hogy akinek kedves az élet, azzal az Élet is kedves lesz. Sok sikert és még több örömöt kívánok a futáshoz!

csiripiszli12 · http://kedvesazelet.blog.hu/ 2011.03.04. 16:12:21

@bellone: Nagyon köszönöm! :) Neked is sok örömöt kívánok!