Futok.

A blog egy kezdő futó kalandjairól szól; futásról és talán másról is.

Friss topikok

  • bellone: Futás a természeteben: túlkészülés, tudományoskodás, kudarc, kudarc, tapasztalat, kudarc, részsike... (2016.10.07. 20:48) Szelidi negyedszer, kicsit másképp
  • csiripiszli12: @regulat: Mondjuk ebben van valami :) Köszönöm a biztatást, legközelebb szerintem összekapom magam... (2016.05.04. 09:56) 2. Shakespeare-futás
  • csiripiszli12: @bencsikp: Köszi szépen! Igen, egyébként azért szerveztem így a külföldi utat, hogy futhassak egye... (2015.11.16. 14:56) Porto Family Run: 15 km az óceánnál
  • csiripiszli12: @BGy: Így teljesen érthető, hogy most nem a futás a fontos. Kívánom, hogy legyen boldog ez az új s... (2015.08.05. 09:13) UB félig
  • csiripiszli12: @pantomimes: Mondjuk az is igaz, hogy a hét alkalom nem volt olyan kevés. Az tényleg rossz lehet,... (2015.03.14. 21:55) Visszapillantó: 2015. február

2014.08.10. 01:19 csiripiszli12

Szelidi-tó futás: egy kör futva, egy kör menve

Címkék: verseny terep

Tavaly nagyon jó élmény volt a Szeliditó-futás, így aztán nem volt kérdés, hogy idén is megyek. A 22 km-es távra neveztem, akkor még reálisnak tűnt, hogy megfelelő felkészülés után a táv nagy részét futva teszem meg.

Aztán úgy alakult, hogy felkészülésről gyakorlatilag nem volt szó: nagyon keveset, sok kihagyással futottam tavasz óta, március óta pedig csípőfájdalom nehezíti a dolgomat, amit eddig nyilván nem nézettem meg. Ehhez jött az aktuális fáradtság: idén még nem voltam szabin, és július végéig volt egy nagyon feszített határidős munkám, amiben jól elfáradtam, azt követően pedig pihenés helyett egy előre nem tervezett egy hetes nagytakarításban találtam magam. Ezek miatt gondoltam rá, hogy alább adom a dolgot, és átnevezek az egy körös távra, amit tavaly is teljesítettem; a másik lehetőség az volt, hogy marad a két kör, az elsőt lefutom, a másodikból meg amennyi belefér, nézzük meg, mit bírok most. Végül ez utóbbi történt.

Pedig az alap felkészületlenségemhez és fáradtságomhoz aktuális kialvatlanság is jött: a verseny előtti éjszaka másfél órát sikerült aludnom, éjjel egykor felébredtem, és nem tudtam visszaaludni. Ennek oka nagyrészt az volt, hogy a verseny előtti nap délutánján kaptam meg az ételintolerancia-vizsgálatom eredményét, amiből kiderült, hogy a szervezetem nem bírja a búzát, a tejet (a laktózt eddig is tudtam) és a tojást, hogy csak egy pár dolgot említsek, ami azt jelenti, hogy ezeket a dolgokat ki kell hagynom az étrendből, ami azért elég nagy változás lesz.

Így aztán éjjel fél háromkor felkeltem, vasaltam egyet, mert mi mást is lehetne csinálni verseny előtti éjszaka, ötkor egyébként is fel akartam kelni, negyed 8-ra mentem ki a Népligethez. Annával mentem, akivel két éve az első Suhanj! 6-on találkoztam és még két futótárssal, akikkel ma találkoztunk először. (A Suhanj! 6 éjszakai futás is ma van amúgy, tavaly kimentem a Szelidi-tó futás után segítőnek, idén ebből a tapasztalatból kiindulva úgy döntöttem, hogy azt kihagyom.)

Az odafele út kellemesen telt, nagyon érdekes volt, hogy az út egy szakaszán olyan volt, mintha felhőben utaznánk. Egy picit aludtam is az autóban, ez azért jót tett. Odaértünk időben, és nyilván eszembe nem jutott átnevezni az egykörös távra. Átvettem a rajtszámot és a pólót, aztán elég gyorsan elérkezett a rajt. A célkitűzés tehát az volt, hogy az első kört lefutom, a másodikból meg annyit futok, amennyit tudok, a többit meg sétálom.

Már az első kilométereken észrevettem, hogy lassabban haladok, mint gondoltam. Pedig a körülmények ideálisak voltak: az elmúlt pár napban esett, így aztán a tavalyival ellentétben nem volt por, de a sár felszáradt annyira, hogy ne legyen zavaró. Nagyon érdekes volt, hogy emiatt ruganyos volt a föld, ahogy ráléptem, nagyon kellemes élmény volt. Ezt elsősorban az első szakaszon, a szántó melletti részen éreztem. Azt is hamar megtapasztaltam, hogy jól teszem, ha odafigyelek, hova lépek, szóval mélázásnak és merengésnek nem volt helye.

Már az elején beálltam egy viszonylag állandó, a vártnál lassabb tempóra, azt igyekeztem tartani, és tudtam is. Az fontos volt, hogy az első körbe ne sétáljak bele, ezt is tudtam tartani. A csípőmet sajnos már az elejétől éreztem, emiatt igyekeztem óvatosan haladni. Ismerős volt már a hely, ahol futottam, a tavalyi körről emlékeztem dolgokra, főleg a szántó melletti részre, aztán utána még az erdős rész volt emlékezetes. Tavaly láttam teheneket is, kíváncsi voltam, idén is ott lesznek-e, és igen, ott voltak! :) Szóval az első kör kb. úgy zajlott, ahogy terveztem, csak lassabban. A táv tehát 11,3 km, az időm frissítések nélkül 1:38:02 (frissítésekkel 1:43:24), ez 8:41-es km-eket jelent. Ez az idő lassabb, mint a tavalyi, pedig már azt is meglehetősen lassúnak éreztem.

A második kör elején elég hamar sétára váltottam. Először azt találtam ki, hogy akkor váltok sétára, ha 160 fölé megy a pulzusom, és addig sétálok, amíg 140-re nem esik. De ez nem jött be: kb. 50 mp alatt visszament a pulzusom 140 alá, tehát ettől még remekül tudtam volna futni. Csak az izmaim és az ízületeim nem bírták a futást. Ez egy nagyon fontos tapasztalata volt ennek a futásnak: itt jött ki, hogy valóban nem vagyok eléggé edzésben, egyszerűen nem futottam eleget ahhoz, hogy ezt a távot futva teljesítsem. Ez később is így volt: a pulzusom többnyire alacsonyan, 120 alatt volt, néha bele-belefutottam, de hamar visszaváltottam sétára. Főleg a combizmom volt merev, próbáltam nyújtani közben, de nem segített. A csípőm is fájt, emiatt egy idő után az egész jobb lábam beállt, ezt elsősorban a lábfejemen éreztem még, gondolom, arra hárult több teher azzal, hogy a csípőm nem elég teherbíró. Ez a második tapasztalat: nem elég a pihentetés, muszáj megnézetnem, mi a gond, mert magától nem fog elmúlni.

Szóval a második kört gyakorlatilag sétálva tettem meg. Valahol elkerült Rrroka, ő már a harmadik körét futotta, láthatóan jól bírta, vidám jelenség volt a piros pólójában. Egy idő után csatlakozott hozzám Ádám, aki ma egy kört futott, utána pedig már versenyen kívül sétált még egy kört (most pedig éppen a Suhanj! 6-on fut, remélem, jól sikerül neki!). Jól esett vele beszélgetni. Az egyik frissítőasztalnál kaptunk valami itókakeveréket, először nem tudtam, mi is az, aztán amikor megkóstoltam, forralt bor jutott róla eszembe, nagyon finom volt. Aztán Ádám mondta, hogy a sárga színű mézes pálinka volt, a másikat ő sem tudta, mi. De tényleg isteni finom volt! És az volt az érdekes, hogy ha előre tudom, hogy pálinkát kapok, akkor nem biztos, hogy kérek, mondván, hogy biztos fejreállok tőle, meg azért is, mert a pálinka nekem nem finom. Szóval ez is egy tanulság, hogy időnként érdemes megkérdőjelezni a legmegrögzöttebb gondolatainkat is, mert nem biztos, hogy a tapasztalat igazolja őket :) A kör utolsó részében már a gyaloglásért is meg kellett dolgozni, éreztem a lábam. Az utolsó pár méteren, a befutónál azért futómozgást vettem fel, mert hát mégiscsak befutó, aztán megkaptam az érmemet a 22 km-ről. A második kört egyébként 2:26:48 alatt teljesítettem, ebben a frissítők is benne vannak, összesen tehát picivel több, mint négy órát töltöttem el a két körön. A teljes távon az átlagpulzusom 131 volt (87-161).

Jogos kérdés, hogy érdemes volt-e a második kört így bevállalni. Én azt gondolom, hogy igen, annak ellenére, hogy valóban, a második kör nagy részét sétáltam. Egyrészt fontos tapasztalat volt, amit már írtam, hogy most először tudtam különválasztani az izmaim és az ízületeim teherbírását a szívem teherbírásától, másrészt most lett világos, hogy muszáj megnézetni a csípőmet. Harmadszor pedig megtapasztaltam azt is, hogy attól függetlenül, hogy nem futva tettem meg a távot, mégiscsak megtettem, hogy sétálva is erőfeszítést igényelt a táv teljesítése. Eddig csak azt tekintettem egy táv teljesítésének, ha azt futva tettem meg, ez az élmény új számomra, hogy a gyaloglásnak is van értéke számomra. A második, sétált kör arra is lehetőséget adott, hogy picit ott legyek, ahol éppen vagyok, jó volt nézni a tájat, és tényleg csak úgy lenni. És ehhez jött a beszélgetés Ádámmal, meg az a nagyon finom pálinka, szóval kár lett volna ezt kihagyni! Igaz, így megint nem tudtam fürödni, ahogy tavaly sem, de egyszer biztos annak is elérkezik az ideje.

rajtszám_érem.jpg

A verseny után ettem egy kis zsíros kenyeret. Bele is gondoltam, hogy ez az utolsó zsíros kenyér, amit eszem. Utána megmasszíroztattam a lábamat, jól esett, ettem egy jégkrémet (azt sem fogok tudni enni) meg ittam valamit. Nem sokkal később elindultunk haza. Az úton megint aludtam egy kicsit, szóval nem mondanám, hogy szórakoztató útitárs voltam.

A rendezvény megint úgy volt tökéletes, ahogy volt. A jelzések egyértelműek és vidámak voltak, a frissítő nagyon rendben volt, a segítők kedvesek voltak, szóval köszönet mindezért! Annak külön örültem, hogy volt póló – tavaly ezt egy picit hiányoltam. Idén több futó volt, mint tavaly, és nagyon örültem annak, hogy ennek ellenére ez a rendezvény ugyanolyan kedves és barátságos rendezvény maradt, amilyennek tavaly megtapasztaltam.

Az elmúlt pár év egyik tanulsága, hogy tervezni nem feltétlenül érdemes hosszútávra, de ha úgy alakul, jövőre is szeretnék jönni, remélem, felkészültebben, mint idén.

Holnaptól pedig új kaland kezdődik: az élet búza, glutén, tojás, tej (meg még pisztácia, mogyoró, borsó, zeller, nektarin, kóladió, élesztők stb.) nélkül.

9 komment

A bejegyzés trackback címe:

http://kedvesazelet.blog.hu/api/trackback/id/tr26591171

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

BGy · http://babosi.blog.hu 2014.08.12. 10:08:11

Hú, hát a négy óra folyamatos mozgás sem egyszerű! A csípődet nézesd meg. Nekem is fáj néha, de tudom, hogy a nagy terhelés hozza ki, fogynom kellene kb. 10 kilót.

csiripiszli12 · http://kedvesazelet.blog.hu/ 2014.08.12. 20:29:33

@BGy: Hát igen, úgy is érzem, hogy megérdemeltem a befutóérmet :)

Tegnap már bejelentkeztem dokihoz, pénteken megyek hozzá. Kíváncsi vagyok, mit mond majd.

bellone 2014.08.13. 19:02:18

Ez kemény lehetett. Igazából nem értem, hogy miért jó a futóverseny, ha a felét gyaloglod?!
Az élet nagy "tréfamester", egy tippem ezért van: tejet már nem ihatsz, "megszerettette" veled a pálinkát!:-)

csiripiszli12 · http://kedvesazelet.blog.hu/ 2014.08.13. 20:14:05

@bellone: Teljesen jogos a kérdésed :) Pont azt szeretem ebben a rendezvényben, hogy igazából nem futóverseny, pontosabban senki mással nem "versenyzek", csak magammal. (Nincs hivatalos időmérés sem, mindenki méri magának.)Szóval nekem az a lényeg, hogy magammal legyek rendben, és mivel tudtam, hogy reálisan mit várhatok, azt szerettem volna, ha az első kört végig futom (úgy, hogy nem sétálok bele), a másodikból meg amennyi megy. Reméltem, hogy több megy, de ennyi ment. Szóval nekem ez így rendben van, teljesen reális kép a mostani állapotomról. Igaz, át is lehetett volna nevezni, gondoltam is rá, de úgy nem tudtam volna meg, hogy most mennyit is bírok pontosan, és kimaradtam volna egy csomó mindenből, például a mézes pálinkából is :)
Erre még nem gondoltam, de igazad lehet :D

rrroka · http://hosszutav.blog.hu 2014.08.14. 07:24:32

@csiripiszli12: szerintem okosan csináltad. persze nem ideális, ha futóversenyen az ember gyalogol, de ha így van eleve kitervezve, akkor nem éri csalódás.
ha jól emlékszem már mondogattam neked régebben a nordic walkingot, mint alternatív mozgásformát, szerintem érdemes lenne kipróbálni, mert a botokkal tehermentesíted a csípőt, térdet, a törzsizmaid és akarod ellenben erősödik, és lehet vele 8-10 perces ezreket menni. pl a második körben egy pár bot a megfelelő technikával tök jól jött volna most neked. én örömmel láttam, hogy tényleg voltak nw-osok a 11 kiris távon.

a kajálás nem lesz így egyszerű, vígasztalojn, hogy vszínüleg sok másban is javulást hoz majd, már csak az állati fehérjét kell 5% körülire csökkenteni, és eljöna boldogság (lásd még Kína tanulmány c. könyv)

csiripiszli12 · http://kedvesazelet.blog.hu/ 2014.08.14. 12:15:44

@rrroka: Igen, azt hiszem, mondtad már a nordic walkingot. Eddig azért nem próbáltam ki, mert macerásnak tűnt :) De meglátom, holnap mit mond a doki, lehet, hogy rá is fogok kényszerülni.

Az állati fehérjével valószínűleg nem lesz gond, mert így, hogy a tojás és a tej (tejtermék is) kimarad, csak a hús marad, amit viszont nem nagyon szeretek. Volt 9 év, amikor nem is ettem húst, most valamennyit eszem, de ritkán. A könyvet, amit említettél, nem ismerem, de megtaláltam neten, megnézem majd.

bellone 2014.08.14. 18:01:17

@rrroka: Remélem, hogy ezt a könyvet eszkimók nem olvassák!:-)