A múltkori futásom elég szomorúra sikeredett, gondolom, ez a beszámolón is érződött, és ezért úgy döntöttem, hogy a lehető leghamarabb ellensúlyozom egy másik futással. Szóval ma is színházfutást tartottam, részben a keddi útvonalon, azokat a színházakat érintettem, amelyekben idén jó élmények értek. Ezen túl a mai futás apropója, hogy pontosan négy évvel ezelőtt kezdtem el futni – csak azért emlékszem rá, mert ez a nap történetesen Andi barátnőm születésnapja is.
Tehát ma is a Víg elől indultam, este. Ha tehetem, nem este futok, mert ha hétkor-nyolckor megyek futni, akkor éjjel egyig-kettőig nem alszom, de ma így alakult. Szóval Víg, körút, Oktogonig, ott ráfordultam az Andrássyra, ahogy kedden is. Most a Nagymező utcába kanyarodtam be, ott a Radnóti. Ebben a színházban idén voltam először – vicces is volt, mert éppen nagyon éhes voltam, amikor először jöttünk, úgyhogy a jegypénztárnál nagyjából az első kérdésem az volt, hogy van-e büfé… Elfutottam a Nagymező utcán, csak a Király utcáig, ott visszafordultam, megint ki az Andrássyra.
Ma is elfutottam az Opera előtt, ott két egész eltérő előadást láttam idén. Az elsőt télen valamikor, a másodikat meg épp egy hete.
Az Andrássy végén most is bekanyarodtam, Deák tér, Örkény Színház, most be is futottam a Madách térre. Az Örkénybe szívesen jövök, a büféjét is szeretem (hogy megint a lényegről beszéljek), van például Tátracsúcs süti, ami nekem valahogy a győrújbaráthegyi úttörőtábor-fílinget hozza (márminthogy az úttörőtábor volt Győrújbaráthegyen, és annak a fílingjét, nem tudom, jól írtam-e, hogy ezt fejezze ki), de jó is az néha.
Utána a Belvárosi Színház felé mentem. Tavaly itt voltunk a Suhanj!-osokkal, idén nem voltam velük, de egyszer azért ide is eljutottam. Aztán ki az Astoriához, ott a Duna felé, aztán befordultam a Katona utcájába, ami, mint kedden rájöttem, egyben a Rózsavölgyi utcája is. A Rózsavölgyi jó hely, nagyon szépen van megcsinálva az egész, és a pici tér miatt egész más élményt ad egy-egy előadás. A Katonában is többször voltunk, de azt a színházat valahogy szoknom kell, ugyanúgy, mint a Víget, bár más dolgok miatt.
A Rózsavölgyi után el kellett döntenem, hogy merre is tovább. Azt tudtam, hogy az Átriumhoz mindenképpen el akarok futni, tehát át kell mennem Budára. Azt is tudtam, hogy mivel ezt az útvonalat választottam, a Szkénét ma nem fogom érinteni, mert az elég nagy kerülő lenne, és ma nem akartam túl hosszút futni. Szóval kisebb kanyarokkal kifutottam a Dunakorzóra, és közben kitaláltam, hogy merre menjek tovább. Úgy döntöttem, hogy a Lánchídon megyek át Budára – a másik lehetőség az lett volna, ha a pesti oldalon futok el a Margithídig, és onnan megyek az Átriumig. Ezt elvetettem, nagyrészt azért, mert ma nem akartam a Parlament tájékán futni.
Szóval a Lánchídon átmentem Budára, és ekkor eszembe jutott, hogy milyen érdekes, hogy kedden pont itt hagytam abba a futást. Szóval elindultam a rakparton. Ez a rész nagyjából ismeretlen számomra, úgyhogy az volt a stratégia, hogy keresek egy utcát, ami merőleges a Dunára, azon elindulok fölfelé, és addig megyek, amíg a körútra ki nem érek. Ez is történt. Ezen a szakaszon az egyetlen ismerős utca a Fő utca volt, de csak viszonylag röviden futottam rajta. Aztán megint fölfelé. Amikor olyan helyen futok Budapesten, amit nem nagyon ismerek, akkor azt igyekszem megjegyezni, hogy a Duna hol van hozzám képest, mert amíg azt tudom, addig nagy baj nem lehet. Most is tudtam, hogy felváltva vagy a nem órás kezem felé van, vagy a hátam mögött.
Egy idő után a Hattyú utcában találtam magam, ami már ismerős volt. Meglepődtem, hogy ilyen közel vagyok a Moszkvához, és az is eszembe jutott, hogy akkor valahol itt van a Jurányi. Ott egyszer voltunk eddig, úgyhogy még nem találok oda csak úgy, és nem is akartam erre futni, mert azt gondoltam, messze van, de így pont jól jött ki. Ugyan nem futottam el előtte, de gondoltam rá, és ez már majdnem olyan, mintha elfutottam volna ott, ugye?
Aztán kiértem a körútra, el az Átriumig. Eredetileg azt gondoltam, hogy itt fogom abbahagyni a futást, de még volt bennem, úgyhogy mentem tovább. Az Átriumban sokszor voltunk, a nyílt napja például az egyik legbájosabb esemény volt idén. Bírom ezt a helyet.
Szóval tovább a körúton, át a Margithídon, és nyilván akkor már bezártam a kört, elfutottam oda, ahonnan indultam, a Víghez.
A táv 9,7 km lett (a runkeeper picit megint többet mért), 1:13:04 perc alatt tettem meg, ez átlagban 7:32-es km-eket jelent. Mindezt 152-es átlagpulzussal (63-169). Egyébként a hőmérő szerint melegebb volt, mint kedden, most 30 fokot mutatott, amikor elindultam, de kedden melegebbnek éreztem a levegőt. Most érzésre jobban ment a futás, mint kedden, pedig elvileg kicsit lassabb voltam, és a pulzusom is magasabb volt. (FRISSÍTÉS 2014. 07. 05. 7.22.: Közben eszembe jutott, hogy az időben benne van egy zöldnyi autó elengedése. A Margit körúton már a Széna térnél átmentem arra az oldalra, ahol az Átrium van, és egy szakaszon le volt zárva a járda, csak az úttesten futhattam. Amikor jöttek az autók, felléptem a kerítés mellé, de az órát nem állítottam le. Úgyhogy lehet, hogy tényleg nem voltam lassabb, mint kedden). Aminek örültem, hogy a csípőm most nem fájdult meg. Kb. 40 perc futás után kicsit éreztem, de utána rendben volt, és most is rendben van, lekopogom.
Itt az útvonal:
